Szóbeliség
Szóbeliség Az emberi gondolatoknak élőszóban való közlése, ezen a módon hatás elérése, az emberi kultúrának élőszóban való továbbadása (vö. SZÓBELI HAGYOMÁNY). Az írásbeliség átvette ugyan feladatainak egy részét, de jelentősége megmaradt a modern időkig. A B ugyan írásban maradt ránk, de mögötte végig a szóbeliség húzódik meg.
Az ISTENKÉPŰSÉG része, hogy Isten beszél az emberrel, a Szentírás Isten kijelentésének ÍRÁSba foglalása (Ádám, Ábrahám, Mózes, Próféták, Jézus: Zsid 1,1k). A próféták szolgálata végigkísérte Izráel egész történetét. Bennünk hamis kép alakul ki róluk, mert szavaikat leírva kapjuk. Ők szóban hirdették az Igét, csak egy kis részüknek a szavait jegyezték le, azt is csak utólag. Papi szolgálat volt a tanítás (Mal 2,7), az áldozat alkalmassága, poklos gyógyulása felől nyilatkozni, sőt a leírt törvényt is magyarázni (Neh 8,7k). A bölcs mondások a nép száján éltek, később jegyezték le (Péld 25,1). Szóban folyt a gyermekek nevelése (Zsolt 78,6).
A beszéd sokféle fajtájával igyekeztek hatást elérni. Bölcs asszony békíti ki Dávidot Absolonnal (2Sám 14,1-24), vet véget az ostromnak (2Sám 20,14-22). Ügyesen alkalmazott beszéddel próbál politikai hatást elérni Jótám (Bír 9,7-20), vagy az asszír király megbízottja (2Kir 18,18kk). Csata előtt a király buzdítja népét (2Krón 20,20).
Szóban folyt az imádkozás.
A jogügyletet sem mindig foglalták írásba, szükség volt a tanúkra (Ruth 4,1kk), vagy ennek hiányában valami külső jelre (1Móz 31,43kk). Szóban küldték az üzenetet (1Móz 32,5k), melynek formulája, »mondjátok meg«, még az írott levélbe is átmegy (2Kir 19,10; hogy ez levél, a 14. versből tudjuk).
Jézus szóban hirdette Isten országát. Még az olyan jellegzetesen írott műfaj mögött, mint a levél, ott van az, hogy előzőleg szóban evangélizáltak.
CP
