Szőlő
Szőlő Fürtös, bogyótermésű gyümölcs, amely ősszel érik. Palesztina területe kedvező volt szőlőművelés szempontjából.
Az ÓSZ Nóéval kapcsolatban említ először szőlőt (1Móz 9,20). A régészet tanúsága szerint a szőlőművelés Palesztinában már a korai bronzkor kezdete óta kimutatható, É-Görögországban pedig már a Kr. e. 4500-ból származó szőlőmagvakat találtak. Amikor Józsué kiküldte az embereit Kánaán kikémlelésére, azok viszszajőve beszámoltak a Kánaán földjén termő különleges szőlőkről (4Móz 13,24). A saját szőlőjét enni vagy alatta ülni a béke és a jólét képes kifejezése (2Kir 18,31; Zak 3,10).
A szőlő azonban nem csak a gyümölcsöt, hanem azt a földterületet is jelentheti, ahol azt termesztik (Ézs 5,1; Mt 20,1). Ez a szőlőskert, vagy maga a szőlő a prófétáknál gyakran Izráel szimbóluma (Ézs 5; Jer 2,21; Ez 17,6; Hós 10,1). A Heródes által építtetett templom bejárata felett egy nagy arany szőlőfürt volt elhelyezve. A Zsolt 80 is szőlőhöz hasonlítja Izráelt (9kk).
Jézus is felhasználta a szőlőt példázatában és a prófétai hagyományokat folytatva Izráelt jelképezi (Mt 21,33kk) vele. A Jn 15-ben viszont magára vonatkoztatja a szőlő képét, amely a gazdához (Istenhez) való viszonyulásában egyedül igaz, valódi szőlőtő.
