Szegény, szegénység
Szegény, szegénység H. cani, 'ebjón, ras, dal; g. ptókhosz, penész. A félnomád izráeli törzseknél a honfoglalás előtti időben nem voltak nagy vagyoni különbségek gazdagok és szegények között. A törzs tagjai azonos jogokkal rendelkeztek. A honfoglalás után változott ez a helyzet, mivel minden izráeli birtokrészt kapott az Ígéret földjén, másrészt pedig kapcsolatba kerültek a kánaáni népekkel, amelyek részben már városokban éltek, és így Izráel közelről megismerhette a városi életre jellemző szociális feszültségeket. Szociális differenciálódás csak a királyság korában kezdődött Izráelben, amikor bizonyos mértékű gazdasági növekedés indult meg. Új társadalmi rétegek alakultak ki, amelyek nagy földbirtokokra tettek szert úgy, hogy a jogos örökségből kiűzték a tulajdonosaikat (Mik 2,2; Zsolt 94,5). Ennek következtében kialakult a szegények rétege.
Az elszegényedés nem csupán szociális, hanem vallási problémává is lett, mivel az ősi, Isten által adott törvény megszegését jelentette (1Kir 21). A próféták ezért Isten nevében vették védelmükbe a szegényeket (Ám 2,7; 4,1; 5,11) és kíméletlenül ostorozták a nyerészkedőket (Ám 8,4; Ézs 3,15). A szegények gyakran megjelennek a Zsolt-ban is, mivel Isten különös módon oltalmazza a jogfosztottakat (Zsolt 68,11; 72,2.4.12.13; 132,15). Más esetekben megemlítik a szegények ellenségeit is (Zsolt 9,13.19; 10,2.9.17 stb.). Szegények azért vannak, mert az ilyenek áthágják Isten törvényeit. Sok könyörgő és hálaadó zsoltárban az imádkozó és a szegény ugyanaz a személy (Zsolt 40,18; 86,1; 109,22). A babiloni fogság nyomorúsága a »szegény« kifejezés kollektív használatához vezetett (Ézs 29,19; 49,13; 51,21; 54,11; 61,1; Jer 20,13). Különösen a bölcsességirodalomban található sok kijelentés a szegényekkel kapcsolatban (Péld 6,6kk; 19,22; 21,17; 23,21; 28,6).
Mk 12,40-ben Jézus azokkal az írástudókkal vitázik, akik felemésztik az özvegyek házát. Ezután szó van egy szegény özvegyasszonyról, aki két fillért dobott a jeruzsálemi templom perselyébe (Mk 12,41-44; Lk 21,1-4). Jézus megítélése szerint ez a két fillér többet ér, mint a gazdagok bőséges adománya. A Mk 10,17kk-ben Jézus a gazdag ifjúnak azt tanácsolja, hogy ossza szét a vagyonát a szegények között. Amikor egy asszony Betániában drága nárduskenettel kente meg Jézus fejét, akkor meg a tanítványok bosszankodtak az asszony pazarlásán, mondván, »el lehetett volna ezt adni... és a pénzt a szegényeknek szétosztani« (Mt 26,6-13 par).
Jézus eljövetelével a szegényeknek hirdettetik az ev (Mt 11,5). A Lélek »koldusainak« (akik ti. könyörögnek a Lélekért) dicséretét Mt a Hegyi Beszéd elejére helyezi (Mt 5,3; vö. 5,5), de Lk foglalkozik legbővebben a szegénység-gazdagság témájával (4,18; vö. Ézs 61,1; Lk 6,20; 14,13.21; 16,19-31: Lázár; 18,22kk; 19,1kk). Leghevesebben a Jak támadja a gyülekezeten belüli vagy azon kívüli gazdagságot (2,2.5).
VG
