Történetírás

Teljes szövegű keresés

Történetírás A múltról való ismereteink összefoglalása, rendszerezése. A B jelentős részében az a mód, ahogy elmondja az Istenről és emberről szóló tudnivalókat, közvetíti a KIJELENTÉSt. A B ugyanis nem fogalmakban beszél Istenről, nem rendszeres teológiát nyújt, hanem elmondja Isten cselekedeteit, az ember magatartását. Ebből olvasható ki, »ki a mi Istenünk« és »micsoda az ember«.
A KÁNON összeállítói tudomásunkra hozzák, hogy a B-i történetírásban többről van szó puszta tényközlésnél. Az emberiség őstörténetéről szóló fejezeteket, valamint Izráel népének előtörténetét (ŐSATYÁK, szabadulás Egyiptomból, PUSZTAI VÁNDORLÁS) a Tóra (tóráh = útmutatás, törvény) cím alá foglalják, ez a könyv ismerteti Isten kijelentett akaratát, a TÖRVÉNYt is, melynek kijelentése összefonódik az eseményekkel. Izráel történetét a honfoglalástól a fogságig a »Korai próféták«-nak nevezett könyvek foglalják magukba (Józs2Kir). Jézus történetét ev-nak nevezik, ami jó hírt, örömüzenetet jelent. Az ősegyház történetéről az ApCsel ír, de rögtön prológusában közli, hogy nem az apostolokról szól, hanem a feltámadott Jézusnak az apostolok által véghezvitt cselekedeteiről (1,1k).
A B-i történetírás tehát Isten kijelentésének, a Szentírásnak része. Azt mondja el az eseményekből, ami bemutatja Isten üdvösségszerző munkáját ( ÜDVTÖRTÉNET). Prófétai történetírásnak is nevezik, mert amit mi történeti könyveknek nevezünk, annak nagy részét az ÓSZ a prófétai könyvek közé sorolja, bár a Ruth, 1-2Krón, Ezsd, Neh, Eszt az ún. Iratok közt foglal helyet. Szorosan összefügg a B egyéb részeivel, hiszen a próféták működése beleágyazódik Izráel történetébe, az apostoli levelek vagy a Jel értelmüket vesztik Jézus története nélkül (1Kor 15,14; Gal 3,1; 1Jn 1,1-4; Jel 1; 5,9).
1. A teremtő Istenről két történet szól (ld. TEREMTÉSTÖRTÉNET). E kettő ugyanazt mondja el, egymást kiegészíti, más szavakkal, képekkel ismétli, egy-egy mozzanatot jobban részletez, kiemel az egyik, mint a másik. Ugyanakkor más sorrendben mondják el a teremtés eseményeit, ezzel is érzékeltetve, hogy nem a történések ismertetése a céljuk, hanem a történések értelmezése. Isten a világ teremtője, tökéletes a teremtés; ebbe helyezi el az embert, neki ajándékozza, hogy uralkodjék rajta, »művelje és őrizze«. Közben azonban Isten marad a teremtés ura. Az ember férfi és nő, együtt, egymást kiegészítve, Isten által megáldottan (ld. ÁLDÁS) indulhatnak a történelemnek. A teremtés urához való viszonyukat azonban rögtön megzavarja a bűn.
A teremtés leírása a B-i történetírás kezdő fejezete. Innen érthető az ember további sorsa és Isten további cselekvése.
2. Az ŐSTÖRTÉNET összefoglalja az emberiség történelmének kezdetéről az általános tudnivalókat. Ennek lényege: az ember bűne miatti katasztrófák sorozata; Isten büntet, de kegyelmével mindig továbbviszi a történelmet. A bűneset után kiűzi az embert az Éden kertjéből, de nem hajtja végre rajta azonnal a halálos ítéletet; gondoskodásával lehetővé teszi, hogy az ember tovább éljen (1Móz 3,21). A testvérgyilkosság után Kaint nemcsak megbünteti, hanem meg is védi, Ádámnak pedig újabb gyermeket ad (1Móz 4,15.25). Özönvízzel pusztítja el az emberiséget, de megkíméli Nóét és családját. Nóé családjában újra föllép a bűn. Megjegyzendő: Ennek leírása összefonódik egy civilizációs előrelépéssel, a szőlőművelés megindulásával (1Móz 9,18kk). Újabb elszaporodás (1Móz 9,19; vö. 1Móz 10), újabb civilizációs lépés (11,3), újra bűn és büntetés (11,1-9).
Az idő múlását, az emberiség elszaporodását a nemzetségtáblázatok jelzik. Ezek közül az utolsó Ábrahámhoz vezet (11,26).
Lehetetlen, hogy Izráel bölcsei ne tudtak volna többet közölni az emberiségnek Ábrahám előtti történetéről. Voltak hagyományaik, értelmiségük pedig megismerkedett Egyiptom és Mezopotámia kultúrájával. A B-i történetírásnak azonban nem feladata a részletek közlése, hanem a kettős nagy vonal felrajzolása: az áldás és átok kibontakozása az emberiség történelmében.
3. A bűn miatti katasztrófák sorozatától sújtott emberiségből hívja el Isten Ábrahámot. Az élőlényeknek (1Móz 1,22) és az embernek (1,28) adott áldás után egy újabb áldás kezd működni: Isten elhívott emberéé, aki által ennek másokhoz is el kell jutnia (1Móz 12,2k). Itt kezdődik az ÜDVTÖRTÉNET. Innen kezdve apáról fiúra száll tovább az áldás. Az ŐSATYÁK története ennek továbbvitelét mondja el addig a pontig, amikor hatni kezd a nagy néppé válásra vonatkozó ígéret (1Móz 46,3.26). Külső fenyegetettség (éhínség, a törvényes feleség elvétele, magtalansága), belső megrendülések (hazugság, az igazi örökösről való lemondás, vö. 1Móz l6,1kk; 15,2, Izsák feláldozása, Jákób harca az áldásért) között neveli őket Isten. Lényeges, hogy az áldáshordozó Ábrahám testi leszármazottjának tekintse magát az a nép, amely később ezt az áldást viszi tovább.
Közben róluk, életkörülményeikről, a látókörükben felbukkanó népekről alig tudunk meg valamit. A B-i történetírás jellegzetessége, hogy a lényegre összpontosít, a kíváncsiságunkat kielégítetlenül hagyja. Ábrahám, Izsák, Jákób-Izráel és ennek tizenkét fia az összekötő kapocs a teremtés meg Izráel népe között.
4. Az Egyiptomból való szabadulással kezdődik Izráel története (ld. IZRÁEL 3). Isten tette a szabadítás, a nép elfogadása és kiválasztása a szövetségben. A PUSZTAI VÁNDORLÁS sem a nép teljesítőképességén múlott, hanem Isten segítségén. Közben többször kiütközött a nép méltatlansága. A HONFOGLALÁS leírása (Józs-Bír 1) együtt mutatja Isten segítségét és a folyamat nehézségét, hol egyiket, hol másikat állítva előtérbe. A nehézségek a nép engedetlensége miatt szaporodtak (Bír 2,1-5). A Bír egyetlen nagy illusztrációja a bűn - büntetés-megtérés-szabadulás történelmi lüktetésének (2,11-23).
1-2Sám a királyságra történő áttérést mondja el minden feszültségével. A királyság egyszerre a nép Istent megbántó kívánsága (1Sám 8) és Isten ajándéka (10,24). E kettő feszültségében folyik a királyság kiépülése Isten adta győzelmekkel (1Sám 14,47k), Saul teljes elvettetésével, Dávid időnkénti megbüntetésével, amit persze a nép is megszenved: Absolon lázadása, éhínség (2Sám 21,1), dögvész (2Sám 24,11-15).
A Kir egyetlen nagy magyarázat a népet érő rettenetes büntetésre, az ország eltapostatására és a fogságra (2Kir 17,7-23; 24,20). Minden király uralkodásáról rövid összefoglalót készít. Szinte mindegyikről ezt írja: »Azt tette, amit rossznak lát az Úr« (1Kir 15,25k stb.). Néha az egész népre vonatkozólag mondja (1Kir 14,22). A három kivétel (Ászá 1Kir 15,11; Ezékiás 2Kir 18,3; Jósiás 2Kir 22,2; 23,25) nem tudta a romlást föltartóztatni. Salamon ragyogó uralma is csak bevezetője a következőkben kibontakozó rossznak (1Kir 11).
Maguk a történeti szövegek elárulják válogató, összefoglaló jellegüket. A részletekre nézve forrásaikhoz utalják az olvasót (felsorolásukat ld. ÍRÁS 5d). Ugyanakkor hitelességre törekedtek (ld. még ÍRÁS 5e-f).
A h. kánon szerint az Iratok közé sorolt történeti művek: Ruth és Eszt egy-egy epizódon keresztül jellemeznek egy kort. A Krón a királyság történetének áttekintése újabb szempont szerint, Ezsd - Neh a fogság utáni újrakezdésről szól.
5. A próféták az ősatyákra csak utalnak (Mik 7,20; Ézs 41,8k; 51,2; 63,16), a nép születésének ideje, a szabadulás, pusztai vándorlás, honfoglalás már hivatkozási alap az érvelésükben (Ám 2,9-11; Hós 11,1; 12,10; 13,4; Ez 22,5-29; Jer 2,2k). Legnagyobb szolgálatuk, hogy koruk történéseit magyarázzák népük számára és kijelölik a tennivalókat. Koruk világpolitikai eseményeit mint Isten akaratát mutatják fel, melyek által büntet vagy szabadít.
6. Jézus tanítását történeti keretbe ágyazva adják az ev-ok, függetlenül attól, milyen részletességgel lehet megírni pályafutását ennek alapján. Tanítását cselekedetei értelmezik, egészítik ki. Nemcsak beszél, hanem cselekszik is Isten nevében. Legfontosabb megváltó halála. Ezt azzal is hangsúlyozzák, hogy utolsó napjainak aránytalanul nagyobb terjedelmet szentelnek (az egész ev 1/4-1/3 részét). Mt és Lk a gyermekkori történeteken át mond el róla valami többletet. Lk nagyobb teret szentel utolsó, Pereán át Jeruzsálembe vezető útjának (9,51-től). Jn több jeruzsálemi tartózkodásáról értesít.
7. Az ApCsel is csak válogatás, de elég ahhoz, hogy benyomást kapjunk a keresztyén misszió megindulásáról és átvezessen a levelek világába. A »tizenkettőről« csak az 1-12 beszél, közülük is Péter mellett csak Jánosról és Jakabról tudunk valamit. A 12-28 Pálról és munkatársairól szól. Követi az 1,8-ban megadott programot: Jeruzsálem 1-7; Samária 8-12; nagyvilág 13-28 - természetesen a szükséges átfedésekkel, kapcsolódásokkal.
Az egész ÚSZ hangsúlyozza, hogy Jézussal annak az Istennek az ígéretei teljesedtek be, aki az ÓSZ idején is cselekedett (ld. ÓSZ-IDÉZETEK AZ ÚSZ-BEN, Péter, István, Pál ApCselben közölt beszédeit) és aki tovább működik Jézus visszajöveteléig.
CP

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages