Tiszta

Teljes szövegű keresés

Tiszta A h. táhór és tóhar, valamint a g. katharosz egyaránt jelenti a testi, kultuszi és erkölcsi tisztaságot. A tiszta rokonfogalma a SZENT, ellentéte: a TISZTÁTALAN.
A tiszta (és tisztátalan) kultikus képzete csak részben egyezik higiéniai szempontokkal. Lényegében ősi, sokszor feledésbe merült tabuelőírásokról van inkább szó: az emberi életet veszélyeztető, elpusztító, károsító veszélyforrásokról, a kultuszi alkalmasság vagy alkalmatlanság meghatározásáról, mit szánnak kultikus használatra (szent), és mi tartozik a profánum világába. A szentségessel való érintkezés megköveteli a rituális tisztaságot.
Izráel történelme során egyre élesebben rajzolódtak ki a tiszta és tisztátalan, a szent és a profán közötti különbségek. E folyamatban az eredetileg kultuszi előírások a kultuszon kívüli területeken is érvényesültek. Az egyénnek és a közösségnek az életét annyira meghatározták ezek a szabályok, hogy megtartásuk mértéke megkülönböztető tényezővé vált az egyes zsidó csoportosulások között, egyúttal pedig éles választóvonalat húzott Isten szent népe és a pogányok közé (Neh 13,9.30). Az előírások jó része csak a kultuszban részt vevők számára volt kötelező érvényű, az idők folyamán azonban bizonyos vallási irányzatok (pl. a farizeizmus, qumrániak) átvették a papi-lévitai tisztasági gyakorlatot. Igaz, ennek a farizeizmus esetében elsősorban az volt a célja, hogy a laikus elemet felértékelje a rituálisan »magasrangú« papsággal szemben. A háttérben azonban ott van a 2Móz 19,6-ban megfogalmazott szentség-ideál általánossá tételének vágya. Hasonlóképpen alkalmazta a papi-kultuszi tisztasági szabályokat a qumráni közösség is önmagára.
1. A kultikus tisztaság megőrzésének vagy visszaszerzésének szabályait, ill. szertartását a Tóra tartalmazza. Tisztátalanná tett a szülés (3Móz 12,7), a poklosság (3Móz 13,14), a különféle testi folyások (3Móz 15; 22,4), a menstruáció (3Móz 15,28), tisztátalan állat érintése vagy elfogyasztása (3Móz 11,32; 17,15), és különösen az emberi vagy állati hulla megérintése (3Móz 21,1kk; 4Móz 6,6kk). Ilyen esetekben eleget kellett tenni a megtisztulási előírásoknak, hogy a tisztátalanná vált személyek újra visszanyerjék kultikus alkalmasságukat.
De meg kellett tisztítani a szentélyt, az oltárt és a kijelentés sátrát is »Izráel fiainak a tisztátalansága miatt« (3Móz 16,16kk; Neh 13,9.30; 2Krón 29,15kk; 34,3.5.8).
Csak tiszta állatot volt szabad megáldozni, ill. elfogyasztani (1Móz 7,2; 8,20; 3Móz 11,4kk; 5Móz 14,7kk). Az áldozati húsból csak a kultikusan tiszta áldozó ehetett (3Móz 22,4). Innen érthető, hogy még a bálványimádásban részt vevők is megszentelik és megtisztítják magukat (Ézs 66,17). Nem áldozati célra, hanem fogyasztásra levágott állat esetében viszont nem kellett törődni az állat levágójának azzal, hogy ő tiszta-e vagy sem (5Móz 12,15.22). Az étkezési előírások különösen is alkalmasak voltak arra, hogy Izráel népét megkülönböztessék környezetétől. Külön listákat állítottak fel a tiszta és tisztátalan állatokról (1Móz 7,2; 8,20; 3Móz 11,4-47; 5Móz 14,7-20).
2. A leggyakoribb tisztulási rítus a mosakodás, amelyet alámerítéssel vagy megmosással gyakoroltak. De meg lehetett tisztulni áldozással (3Móz 12,8), vér-, olaj- és sórítussal (3Móz 14,4-7.14–19.49-53; Ez 43,24), rituális hajnyírással (3Móz 13,33; 4Móz 6,9). Szokásban volt az is, hogy önsanyargatással és a munka szüneteltetésével érjék el a tisztaságot (3Móz 16,29k). Fémtárgyak esetében tűzpróbát alkalmaztak (4Móz 31,23). Személyeket és tárgyakat egyaránt vízzel kellett megtisztítani. Személyek esetében a ruházatot is tisztára kellett mosni, ill. ruhát kellett váltani (3Móz 11,32; 13,6.58; 14,8k; 15,13.28; 17,15; 22,7; 4Móz 8,7; 19,19; 31,23k; Ez 36,25; 1Móz 35,2).
A tisztulási rituálé mechanikus gyakorlata gyakran szülte azt a téves nézetet, hogy a szertartás elvégzése után a személy vagy tárgy automatikusan visszanyeri kultikus tisztaságát. Ezt a hamis automatizmust legélesebben a próféták kritizálták. Jeremiás kételkedik abban, hogy Jeruzsálem megtisztulhatna »paráznaságából« (Jer 13,27), Isten azonban majd elvégzi a most még lehetetlennek tűnő feladatot (Jer 33,8). Malakiás az Úr napjától várja ezt a tisztulást (Mal 3,3). Zsolt 51,3k szerint Isten a maga irgalmasságából törli el a bűnöket. A bölcsességirodalom felveti a kérdést: »Alkotója előtt tiszta-e az ember?« (Jób 4,17; Péld 20,9).
Ezért a próféták hangsúlyozzák az emberi benső megváltozásának szükségességét, a tisztátalanná tévő bűntől való elfordulást és a megtérést. Az Isten előtti tisztaság Isten által munkált csoda.
Ezek a gondolatok a korai farizeizmusban és a qumráni közösségben felerősödnek. A qumráni iratok hangsúlyozzák: az emberi benső megváltozása nélkül mit sem ér a rituális tisztálkodás. Az ún. »templomtekercs« egyik fő témája a kultikus tisztaság.
A hétköznapi életet szabályozó tisztasági előírások száma a farizeusi mozgalom hatására megnövekedett. Ez viszont magával hozta a külsőséges formalizmus veszélyét. A rabbinikus tisztaságtanból az ÚSZ-i korban egy mesterkélt kazuisztika fejlődött ki.
3. Az őskeresztyénség megszüntette a rabbinikus formalizmust. Jézus vigasztalta a tiszta szívűeket (Mt 5,8) és kritizálta a farizeusi kazuisztikát (Mt 15,1-20; Mk 7,1-23; Jn 2,6). A betegeket nem csak egészségesekké, hanem tisztává is tette (Mt 8,3; 9,12). A vele közösségben élő tanítványok tiszták (Jn 13,10; 15,3; 1Jn 1,7.9).
Péternek be kellett látnia, hogy az ősi ételtörvények nem érvényesek az új korszakban, mivel Isten minden teremtménye tiszta (ApCsel 10,15). Pál sem tesz különbséget tiszta és tisztátalan étel között (Róm 14,14.20; Tit 1,15). Az első apostoli zsinat (ApCsel 15) eseményei mutatják, hogy a jeruzsálemi ősgyülekezet csak nagy nehézségek árán tudott elszakadni az ősi, rituális törvényektől és a templomi kultusztól. Csak lassanként érlelődött meg a gondolat, hogy Isten nem tesz különbséget zsidó és pogány között, mert ő mindkettőnek hit által tisztítja meg a szívét (ApCsel 15,9).
A Zsid Jézus halálát az ÓSZ-i kultusz képzeteivel értelmezi: az évenkénti, templomi tisztulási ceremóniákkal ellentétben Jézus Krisztus egyszer s mindenkorra megtisztít minket minden bűntől (Zsid 9,13k; 10,1-4.22).
A pásztori és a katolikus levelekben a tisztaság már erkölcsi kategória (1Tim 1,5; 2Tim 2,22; 3,9; 1Pt 1,22). Az ősi rituális törvények irányába kisebb mértékben a Jak (pl. 1,27), erősebben pedig a Jel mutat (vö. 15,6; 19,8.14; 21,18.21).
VG

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages