Zakariás könyve
Zakariás könyve 1. Szerzője ZAKARIÁS, Berekjá fia, Iddó unokája (1,1). Ezsd 5,1 és 6,14 Iddó fiának nevezi, de szokás volt az unokát vagy még távolabbi leszármazottat is valaki fiának mondani (1Kir 19,16; vö. 2Kir 9,2.14). Nem valószínű, hogy azonos a Neh 12,16-ban említett, Iddó családjabeli családfővel, mert az Jójákim főpap idejében volt, míg Zakariás prófétálásának idején Jósua a főpap (3,1). Ha viszont ez az azonosítás nem biztos, akkor nincs alapunk arra, hogy papnak tartsuk. Elhivatásáról nem számol be, látomásai közül egy sem elhivatási, viszont öntudatosan prófétának vallja magát: hivatkozik a régebbi prófétákra (1,4), ő tehát a jelenlegi, használja az »Ezt mondja a Seregek Ura« formulát (1,3k), és biztos próféciái beteljesüléséről: »Akkor megtudjátok, hogy a Seregek Ura küldött engem« (2,13.15; 4,9; 6,15).
2 Tartalma, felosztása. Két nagy részre oszlik: A) Zakariásnak kortársaihoz intézett beszédei (1-8. fej.). B) Eszkhatológikus próféciák.
A) Az 1-8. fej. tartalma; a felosztást címiratok nyújtják.
a) 1,1-6 Megtérésre hívás.
b) 1,7-6,15 Látomások sorozata, amelyeknek közös üzenete, hogy Isten elhárít minden külső és belső akadályt az üdvkorszak eljövetelének útjából.
c) 7-8. r. Hosszabb beszéd abból az alkalomból, hogy megkérdezték, megtartsák-e a szokásos gyászünnepet abban az évben is. A próféta válasza: A múltban sem böjtölni kellett volna, hanem Isten akaratát megcselekedni. A fogság azért lett, mert nem akartak figyelni az ÚRra (7. r.). Most viszont boldog jövendőt hoz Isten (8. r.).
d) Amennyiben nem a 6,1kk-ben leírt látomás folytatása, önálló kis egység a 6,9-15. Tartalma: A fogságban maradt zsidók adományából koronát készít a próféta Jósua főpap fejére.
B) A 9-14. r.
a) 9,1-11,3 A Messiás eljövetele, melynek csúcspontja a virágvasárnapi történetben is idézett ige (9,9). A foglyok hazatérése az egész világról, a hazatérést kísérő harc meg az öröm leírása, az ÚR segítsége.
b) 11,4-13,9 A hűtlen pásztorokról, másrészt a jó pásztor levágásáról (13,7), az ellenség pusztulásáról, Jeruzsálem bűnbánatáról és megtisztulásáról.
c) 14. r. Az ÚR napjáról. Ítélet Jeruzsálem ellen, de főleg az ellenségei ellen. Jeruzsálem végérvényes felmagasztaltatása.
3. Szereztetési ideje. A) Az ÓSZ egyik legpontosabban keltezett könyve. Első próféciája Dárius második évének nyolcadik hónapja (1,1), vagyis Kr. e. 520 októberében, az utolsó 518. december 7-én hangzott el (7,1), vagyis egy 2 éves időszak alatt. Nincs sehol utalás a templom elkészültéről (Kr. e. 515), tehát a legkésőbbi - esetleg datálatlan - prófécia is ennél korábban hangzott el.
B) Időtlen próféciák. Problémája már nem a fogságból való hazatérés, hanem a világ különböző részeibe szétszórt zsidók hazatérése. Ezek már nemcsak Izráelt és Júdát népesítik be, hanem Gileádot és Libánont is (10,10-12). Az egyik legyőzendő hatalom a görögök (9,13), ami Nagy Sándor hadjárata (Kr. e. 332) utáni időre mutat. Korábban a görögök a perzsák legyőzőiként - a perzsa birodalom alattvalói voltak a zsidók - Isten népének közvetve inkább támogatói, mint ellenségei voltak. Egyiptomba menekült sok zsidó a babiloni fogságra vitel idején (Jer 43-44,1). Ott volt egy csoportjuk Nehémiás idejében (vö. ELEFANTINE), és nyilván még később is. Asszíria 612-ben letűnt a történelem színpadáról, nevét Szíriára, a szeleukidák birodalmára vitték át (Ezsd 6,22). A Zak 10,11k-ben tehát nem tesz szükségessé korai datálást.
4. Jelentősége. A fogságból hazatérők roppant nehézségek előtt találták magukat. A babiloniak annakidején elpusztították az országot, vezetőrétegétől megfosztották. Utána sem következtek nyugodt idők (Jer 41-43). Leszegényedett, nehéz körülmények között élő országban kellett elhelyezkedniük, amelyben helyismeretük sem volt, hiszen kevés kivétellel a fogságban születtek. Beilleszkedni, megélhetést találni, otthont építeni nehéz és sürgető feladat, hiszen a magukkal hozott tartalékok végesek voltak. Ráadásul mintha Isten sem cselekedne: túl nagy csend van a világban, maradnak az eddigi állapotok, nem jönnek olyan változások, amik Izráel kibontakozását segítenék. Az anyagi erő hiánya és lelki bénultság akadályozták, hogy hozzáfogjanak a templom építéséhez.
Haggeus és Zakariás próféta igehirdetése segítette a lelki változást és a templomépítés megkezdését (Ezsd 5,1; 6,14). Látomásai elmondják, hogy Isten figyel a világra és benne Sion sorsára, letöri a pogányok hatalmát, dicsőséget ad Jeruzsálemnek, ennek érdekében tisztítja is, a bűnösöket továbbra is bünteti.
A könyv második fele a Messiás eljövetelét hirdetik, az utolsó idők harcairól beszél, az Isten népét tisztító ítéletről és a pogány világ fölötti győzelemről, mindenképpen: Isten erejéről.
CP
