átkozott pipöretyúk, az
átkozott pipöretyúk, az: → formulamese, tréfás halmozó → láncmese. Az átkozott pipöretyúk, a kert alatt kapargál vagy fiát elviszi a héja. A kert (kerítés) megdől bánatában, a szarka kitépi a farkát, a cserfa lenyesi ágait, a tehén (őz) megöli borját, a víz vérré válik, a lány a korsót a fején széjjeltöri, a gazdasszony a kenyértésztát a kemence szájára tapasztja, a fia az ökör négy lábát levágja, a gazda fél bajuszát lenyírja bánatában, vagy egyes változatokban elmegy olyan bolondokat keresni, mint családjának tagjai (AaTh 2022B; + AaTh 1384). A mese változatait a magyar nyelvterület középső és keleti részéről: Biharból, Szeged környékéről és a Székelyföldről ismerjük nagyobb számban. A nemzetközi anyagban román és litván változatai ismertek. Formai szempontból különösen Mailand Oszkár nagygalambfalvi változata figyelemre méltó:
Aranyos tyúk kert alá tojgaték.
A kert bánatjában meghajlott.
Szarka a kertre repült.
Mondta a szarka:
– Ó te kert, mikor máccor reád repültem,
milyen szép egyenes vótál, mi az oka, hogy most meghajlottál;
– Aranyos tyúk alám tojgaték,
bánatomban meghajlottam.
Mondta a szarka:
– én is a farkamot kitépem ... –
A kert bánatjában meghajlott.
Szarka a kertre repült.
Mondta a szarka:
– Ó te kert, mikor máccor reád repültem,
milyen szép egyenes vótál, mi az oka, hogy most meghajlottál;
– Aranyos tyúk alám tojgaték,
bánatomban meghajlottam.
Mondta a szarka:
– én is a farkamot kitépem ... –
Irod. Schullerus, A.: Verzeichnis der rumänischen Märchen und Märchenvarianten (Helsinki, 1928; FFC 78; 1963*mt.); Balys, J.: Motif-Index of Lithuanian Narrativ Folk-Lore (Kaunas, 1936); Berze Nagy János: Magyar népmesetípusok (I., Pécs, 1957); Ortutay Gyula–Dégh Linda–Kovács Ágnes: Magyar népmesék (III., Bp., 1960); Kovács Ágnes: Magyar formulamesék típusmutatója (Kézirat az MTA Néprajzi Kutató Csoport Adattárában).
Kovács Ágnes
