étrend
étrend: egy-egy étkezés ételsora. A napi étkezési alkalmak elrendezését tekintve célszerűbb az → étkezések napi rendjéről beszélni. A napi étkezések hierarchiája az étrendben jut kifejezésre. Ha a főétkezésen kívül a továbbiak is főtt ételekből állnak, a korszerűnek számító alapanyagból, korszerű formában készült ételek elsősorban a főétkezésen szerepelnek, míg az értékrendben mögöttük állók, elavulók vagy még tekintélyt nem szerzettek a továbbiakban. Az étrendek alakulása az egyház böjti előírásaihoz igazodott, és ez a befolyás a parasztságnál többnyire lényegesen tovább maradt hatóerő, mint a szabályozás fennállása. Katolikusoknál nemcsak a pénteki, hanem igen gyakran az egész évi szerdai, szombati böjt is a legutóbbi évtizedekig előfordult. Ahol a parasztkonyha mindennapi főtt ételei közt formájukban, jellegükben egymástól jól elkülönülő csoportok adódtak, gyakori volt a főétkezés étrendjének a hét minden egyes napjára kiterjedő szabályos elrendezése. A magyar parasztkonyhán ilyen jól elkülönülő ételcsoportok a kifőtt tészták és velük szemben az → egytálételek, húsételek. Erdély azon részén, ahol kifőtt tésztát alig ettek, nem is alakult ki heti étrend, legfeljebb pénteki, vasárnapi visszatérő ételsor. Egyébként a böjt és az eltérő jellegű ételcsoportok kombinálásából általában gazdagabb volt a vasárnapi. Kedden, csütörtökön „húsevő nap”, szerdán, pénteken, „tésztaevő nap” alakult ki, míg hétfő és szombat váltakozik, gyakran az elmúlt ünnep maradékából, ill. már az ünnepi készülődés jegyében formálódik. A heti étrend sokszor szervezett összhangban állt a nők napi feladataival. Ahol hétfő volt a mosás napja, már ezért is célszerű lett a vasárnapi maradékból kerekített ebéd vagy az egyszerű gyors ételek. A három „húsevő nap” egyben legényjáró nap volt, így az udvarlóknak az esti maradék is a család előnyösebb oldalát mutatta. A heti étrend olyan elv, amit a lehetőségeknek és a változatosság igényének megfelelően valósítottak meg. Valójában húsevő napok sokasága múlhatott el → húsételek nélkül, s a tésztaevő napok tésztaétele különféle lehetett. A mindennapok főétkezésén a parasztoknál leggyakoribb volt a két fogásból álló ételsor, amelyből az egyik leves. Az → ünnepi étkezés étrendje gazdagabb, ill. részleteiben kötöttebb voltában tért el következetesen a hétköznapitól. A különféle étkezések étrendjének pontos megismerése kiválóan alkalmas a táplálkozás egészének formai, tartalmi és szerkezeti áttekintésére, mert nemcsak az ételválasztékot, de helyértéküket is tükrözi. (→ még: táplálkozás)
Kisbán Eszter
