Hol volt, hol nem volt ..., Egyszer volt, hol nem volt ... Volt egyszer, hol nem volt ... Volt, hol nem volt ..
Hol volt, hol nem volt ..., Egyszer volt, hol nem volt ... Volt egyszer, hol nem volt ... Volt, hol nem volt ..: → mesekezdő formula, → népmesei szólás = talán volt, talán nem volt. Valódi meséink (→ mitikus mese) nagy része így kezdődik. A nyelvterületnek a Tiszától nyugatra fekvő részében Hol volt, hol nem volt formával, attól keletre „Egyszer volt, hol nem volt ...”, a Székelyföldön, főként Csíkban legtöbbször a „Volt, hol nem volt ...” formával találkozunk. Ez a szólam adja tudtára a hallgatónak az elmondandó mese jellegét, műfaját, és adja meg a mesemondó beszédének ritmusát is. Büszke Kocsis Miklós szerint mesévé válik az élményelbeszélés is, ha azt a hősök hely és idő megnevezése nélkül adják elő, kezdetén ott áll az „egyszer volt, hol nem volt ...” mesekezdő formula, és a → Ma (Máig) is élnek, ha meg nem haltak → mesezáró formula fejezi be. A Hol volt, hol nem volt... sztereotípia párhuzamai sűrűn előfordulnak a kaukázusi: mingréliai, grúz és örmény, szíriai nesztoriánus, újarameus, oszmán-török, albán, macedo- és dákóromán gyűjteményekben, a szórványosan spanyol és portugál mesék kezdetén is. Solymossy Sándor szerint „olyan hagyománnyal van dolgunk, melyet a honfoglalás előtt keletről kellett magunkkal hoznunk”. – Irod. Solymossy Sándor: „Hol volt, hol nem volt ...” (Magy. Nyelv, 1922); Pais Dezső: Kérdések és szempontok a szóösszetételek vizsgálatához (Magy. Nyelv, 1951).
Kovács Ágnes
