Krisztus és a fák
Krisztus és a fák: (BN 779. XXVI.) → eredetmagyarázó mondák (→ legendák) típuscsoportjához tartozik. Krisztus (a Szent család) menekül üldözői elől. Különféle fák (bokrok) alá bújik. A nyárfa nem rejti el, ágait felemeli. Ezért reszket örökké, ágai nem hajoltak vissza. A cserfa se rejtette el. Krisztus átka: „A ménkű üssön meg!” Azóta a cserfába különösen gyakran üt a mennykő. Nyírfa, szomorúfűzfa ráhajlott, az utóbbi tüskéit lehullatta. Azóta lehajlik az águk, a fűzfának nincs tüskéje. A fenyőfa is elrejtette. Jutalmul örökzöld és keresztbe nőnek az ágai. – Székely redakció szerint a poroszlók fát kerestek Krisztus keresztjéhez. A tölgyfa megkeményedett, a fenyőfa összezsugorodott, összeszurkálta őket, a jegenye ide-oda hajladozott. A nyárfa nem tudta megvédeni magát, azóta reszket. – A Krisztus és a fák típuscsoport tagjai rokonságban vannak a → Krisztus és a madarak c. típussal, a Szentcsalád-legendákkal, a → vadrózsa mondájával. Apokrif hagyományra mennek vissza, Európa-szerte népszerűek. – Irod. Dähnhardt, O.: Natursagen (II., Leipzig–Berlin, 1909).
Nagy Ilona
