Szent István, István király
Szent István, István király: a magyarság első uralkodója (970 körül–1038). 1083-ban avatták szentté; mint a pogány magyarok megtérítője és az ország első koronás uralkodója a magyar történelem során mindig nagy tiszteletnek örvendett. Kultusza a nemzeti hagyományokban és a r. k. egyház hagyományaiban rendkívül szerteágazó és gazdag (pl. a szent király koronájának szinte élő személyként való tisztelete, a Szent Jobb ereklyéje stb.). Előfordult céhek patrónusaként is. Bányászok és pénzverők védőszentjükként tisztelték (Felföld). – A folklorisztikus hagyományban azonban feltűnően halványan él az alakja. Bizonyos feltevések szerint az erőteljes hivatalos kultusz ítélte pusztulásra a feltehetően korábban virágzott néphagyományt. Trencséni szlovákok a Kyffhäuser-monda (→ Kyffhäuser-mondatípus) hőseként ismerik. Egy barlang mélyén, serege élén alszik és kellő időre vár, hogy visszatérve felszabadítsa országát és népét. A Temesközben mondatöredéket, a moldvai csángók körében balladaszerű éneket jegyeztek le róla, emléke foszlányai fellelhetők a regölésben is. Szent István nevét helynevekhez és emlékhelyekhez fűződő mondákban emlegetik. Ezek nagyobb része azonban valószínűleg népkönyvek és iskolai olvasókönyvek hatására folklorizálódott újabbkori történet. Az István keresztnév különösen az utóbbi két évszázadban a Szent István kultusz hatására az egyik legnépszerűbb mo.-i keresztnév. Szent István ünnepe (aug. 20.) a szocialista magyar állam alkotmánya kihirdetésének napja (1949), és mint az alkotmány ünnepe az új kenyér megünneplésének is alkalma. – Irod. Bálint Sánodr: Ünnepi kalendárium. A Mária-ünnepek és jelesebb napok hazai és közép-európai hagyománvilágából (I–II., Bp., 1977).
Szent István ábrázolása üvegképen (Vöröstó, Veszprém m., 19. sz. első fele) Bp. Néprajzi Múzeum
Kósa László
