Táj- és Népkutató Központ
Táj- és Népkutató Központ: komplex kutatási céllal alakított tudományos intézet. A bp.-i egy.-en Teleki Pál gazdaságföldrajzi, Györffy István néprajzi és Magyary Zoltán közigazgatástudományi tanszékeinek közreműködésével 1938 okt.-ében Teleki Pál akkori vallás- és közoktatásügyi min. rendeletére létesült. A Táj- és Népkutató Központ előzményét a gazdaságföldrajzi és a néprajzi tanszéknek a kialakítandó tiszafüredi öntözőfürt területén, a közigazgatástudományi tanszéknek a tatai járásban végzett gazdaságföldrajzi, néprajzi és szociográfiai felmérése jelentette (1936–1938). A kutatómunka eredményét 1938 nov.-ében a Károlyi-palotában rendezett kiállításon mutatták be, amely felhívta a figyelmet a magyar vidék szociális problémáira, a súlyosbodó földkérdésre és a közigazgatás reformjának szükségességére. A kiállításnak nagy közönségsikere és sajtóvisszhangja volt. A jobboldali sajtótámadás és a parlamenti interpelláció miatt 1938 végén Teleki Pál a Táj és Népkutató Központot feloszlatta. Újjáalakulására Országos Táj- és Népkutató Intézet néven Györffy István néprajzi tanszékéhez kapcsolódóan 1939 jan.-jában került sor. 1939 őszétől, Györffy István halálától Kádár László igazgatása alatt a műegy.-i gazdaságföldrajzi tanszékhez tartozott. Majd 1941 őszén a frissen életre hívott Teleki Pál Tudományos Intézet Államtudományi Intézetének Táj- és Népkutató Osztálya lett. A Táj- és Népkutató Intézet, ill. Osztály sorozatos kiszállásokat és kutatótáborokat szervezett fiatal szakemberek és egy.-i hallgatók részvételével. Programjukban az általános szociográfiai érdeklődés mellett a legjelentősebb szerepet a néprajzi gyűjtés kapta, így: Kiskunhalas és környéke, Nagykunság, Garam mente (Újbars), Rábaköz (Rábcakapi), Őrség, Sárköz, Csermosnya-völgy (Gömör m.), szatmári Bükkalja, Szilágyság (Bogdánd és környéke), Máramaros (Visk), Drávaszög, Beszterce-Naszód megye (Magyarnemegye), Bereg megye (Szernye-mocsár és környéke), Ugocsa megye. A kutatások eredményeiről részben beszámoltak az intézet kiadásában megjelent „A Magyar Táj- és Népkutatás Könyvtára” kötetei. 1945-ben a Táj- és Népkutató Osztály Néptudományi Intézet néven önállósult és a Teleki Intézet utódja, a Kelet-európai Tudományos Intézet tagintézete lett. Az 1949 nov.-ében bekövetkezett feloszlatásáig a háború utáni nehézségekkel küszködve folytatta tudományos kutatásait. Néprajzi gyűjtéseket kezdeményezett többek között a bukovinai-tolnai székelyek közt és a Börzsöny-hegység falvaiban. Kiadta a Magyar Népkutatás Kézikönyve füzeteit, melyek alapvető bibliográfiai tájékozódást nyújtanak a néprajztudományban. Megjelentette korábbi sorozatának újabb köteteit és a → Néprajzi Tanulmányok c. sorozatot.
Kósa László
