bűn
bűn: azon magatartások összessége, amelyeket a közvélemény elítél. Nem azonos a bűncselekmény fogalmával, amelytől való tartózkodásra az állam büntetőhatalma jogkövetkezmények alkalmazásával kényszerít. A nép bűnnek azt tartja, amit erkölcsileg maga is elítél, ami a közvélemény megrovását vonja maga után. A nép bűn fogalma széles körű és korszakonként meglehetősen változatos, sokszor ugyanazt a cselekményt egyszer súlyosabban, másszor enyhébben ítéli meg. Ezek: „...minden illetlen, helyhez, emberi méltósághoz nem illő viselkedés: a ház tisztátlansága, rendetlensége, a tiltott munkanapok megszegése, hiúság, gőg, tiszteletlenség az idősebbekkel szemben, trágárság, káromkodás, részegség, pletykaság s általában a szokások be nem tartása...” (Szendrey Ákos). A megítélésében a népi erkölcs differenciál hely, idő, személy stb. szempontjából. A káromkodás pl. bűn, de sokkal súlyosabban ítélik meg, ha a temetőben vagy a szőlőben történik. Bűn pl. ha az asszony kocsmába jár, de ugyanaz nem róható bűnül férfinál. Bűnnek tekintették, ha a szomszédtól fát loptak, de szinte virtusként dicsekedtek azzal, hogy régen az urasági erdőből szerezték be tüzelőfájukat ellenszolgáltatás nélkül. A terhes asszony ételre, gyümölcsre korlátozódott lopása nem volt bűn, de másnál ugyanez már bűnnek számított. Egyes helyeken nem tekintették bűnnek, ha az idegen a szőlőben annyi gyümölcsöt megevett, amennyivel jóllakhatott, de bűnnek számított, ha ugyanabból a gyümölcsből egy darabot magával vitt. A népi közösségben a bűn fogalma tájegységek szerint is változó volt, sőt közeli falvaknál is merültek fel lényeges eltérések. A bűn tárgyköre szempontjából is mutatkoztak különbségek közösségen belül. A családi életre vonatkozó bűnök iránt inkább az idősebb asszonyok, a gazdasági vonatkozásúak iránt a férfiak, a legény- és leányéletre vonatkozóak iránt pedig a fiatalok érdeklődtek, ill. tartották számon. Általában súlyosabb bűnnek számított az élet, a testi épség és a vagyon elleni cselekmény, és ebben közelebb állt a falusi megítélés a tételes jogi felfogáshoz. A megítélés szólhatott valamely személynek, családnak, a falun belül falurésznek, az egész falunak, sőt idegen falvaknak is (pl. falucsúfolók). A bűn megtorlása általában a közösség feladata volt, és ettől mindenki félt. (→ még: közvélemény-büntetés) – Irod. Szendrey Ákos: Népi büntetőszokások (Ethn., 1936); Papp László: Kiskunhalas népi jogélete (Bp., 1941); Fél Edit: A nagycsalád és jogszokásai a komárommegyei Martoson (Érsekújvár, 1944).
Tárkány Szücs Ernő
