cégér
cégér: 1. egy-egy mesterség, foglalkozás, műhely jelölésére szolgáló jelképes tárgy. Legtöbbször a mesterségre, foglalkozásra, műhelyre jellemző készítmény vagy használati tárgy, eszköz kicsinyített mása (pl. borbélytányér, kocsikerék stb.). Olyan esetekben, amikor nem jellemző készítmény vagy eszköz alkotta a cégért, hanem valamilyen más tárgy vagy ábrázolás, gyakran megtörtént, hogy a cégérről nevezték el a kérdéses helyet, leginkább vendégfogadót (pl. Kispipa, Páva, A két jóbarát stb.), boltot (A szerecsen, A huszár, A fehér pántlika stb.). A cégért a műhely, a bolt, korcsma stb. bejárati ajtaja felett helyezték el. A csárdák, lacikonyhák, korcsmák gyakori cégére volt a rúdra akasztott gyaluforgácsköteg, újabban rafiaköteg. A cégér „tábla” jelentéséből származott a → szégyentábla révén a cégéres gazember, a cégéres kurva kifejezés. – 2. határjel. Legtöbbször leveles faág, amelyet a rét, a kaszáló határán, → mezsgyén a földbe szúrnak. Időszakos rétosztásnál és → aggszéna kaszálása előtt cégérezik ki a rétet, amikor a határcövek nem látszik a fűben. A cégér szó határjel értelemben ismeretes Zalában és az Ormánságban. 16. sz.-i feljegyzés szerint ismerték Háromszékben a székelyek is. A cégér szó német eredetű. A kaszálóhatárok jelzéséhez → cuca, → csóva, → hancsik, → komp. (→ még: útjel)
Esztergályoscégér (Szeged)
Kocsmacégér (Debrecen)
Egy rúdra szúrt káposztafejjel jelzik az eladó káposztát (Hajdúhadház)
Kovácscéh jelvénye. Egymásra derékszögben függesztett két patkón kisebb patkók (Várpalota, Veszprém m.)
Dankó Imre–Paládi-Kovács Attila
