csecsemőkor
csecsemőkor: az újszülöttkortól egyéves korig tartó időszak megnevezése. A → szülés után az → újszülött önálló léte a → köldökzsinór elválasztásával és a köldökcsonk elkötésével kezdődik. Általában közel a hasához kötötték el, hogy ne legyen púpos a köldöke, sok vért folyattak ki, mert ezt a vért rossznak tartották. A köldököt ollóval vagy más vágóeszközökkel, pl. fejszével, sarlóval, késsel vágták el. Cérnával, pántlikával, spárgával vagy kenderszösszel kötötték el. Egyes helyeken a köldökcsonkot orrváladékkal vagy nyállal kenték be. Az első → fürösztést az egész életre kiható jelentőségűnek tartották. Fürdés után megkenegették olajjal, vajjal, lúdzsírral. A fejét, fülét, orrát igazgatták. Hathetes koráig naponta fürdették, egyéves koráig rendszeresen, később egyre ritkábban. Az újszülött és csecsemő öltözetét az anya már terhessége alatt elkészítette. A szegények kimustrált férfi- és női fehérneműből készítették a kelengyét és csak a → keresztelőre öltöztették fel díszesebben, többnyire a keresztanyja által hozott öltözékbe. Az újszülött fekhelye keresztelésig vagy avatásig az anyja ágyában volt. Utána aludt a bölcsőben vagy a teknőben két-három éves koráig. A mezőn függőágyat készítettek a csecsemőknek vagy a fateknőben vitték ki. – Az újszülött és a csecsemő táplálkozásában az anyatej volt a legfontosabb, ezért ha az anya meghalt, azt kívánták, hogy a gyermek is meghaljon, mert úgyis éhen halt volna. Az első napokban, amíg a normális tejképződés megindult, köménymagos vagy herbateát, vagy kölcsöntejet adtak az újszülöttnek (→ szoptatás). Ha keveset szopott, cukrozott vizes tejjel pótolták. Pár hónapos kortól már pépes ételeket is adtak, pl. köleskása, lisztkása, darakása, gyöngyharmat, tejben főtt zsemlye, kifli vagy kenyér, tojásos perec. Korán kezdték szoktatni a felnőttkoszthoz. A folyadékokat csöcsös korsóból, ill. csuporból adták, a pépes ételeket ujjról vagy kanálról szopatták le, a szilárd táplálékokat az anya összerágta és szájából vagy ujjáról adta a csecsemőnek. Az elválasztás általában két-három éves kor körül történt elijesztéssel és undorkeltéssel. A csecsemőket általában reggel megfürösztötték, tisztába tették és valahányszor felsírt, megszoptatták, vagy szopókát, pempőt adtak a szájába. Rongydarabba pépes keverékeket tettek: cukros köményes vízbe vagy tejbe áztatott zsemlét, kenyeret; cukrozott vajas zsemlét vagy más cukros pépet, pálinkás zsemlét stb. A nyugtalan gyermekkel mákhajból készített teát itattak. Az újszülöttel és csecsemővel kapcsolatos → hiedelmek, → jóslások, → mágikus eljárások fő alkalmai a → lakodalom, a → terhesség, szülés, → gyermekágy voltak. Az újszülöttet nem merték egyedül hagyni. Az ágyba különféle tárgyakat tettek az anya és a gyermek védelmére. Legjobban a → szemveréstől féltették főként az avatásig (→ asszonyavatás) vagy a keresztelésig. Ezért nem volt szabad megbámulni vagy megdicsérni. Szülés, fürdetés vagy a keresztelő után történt a jelképes apai elismerés (→ családba fogadás). Az újszülött és a csecsemő nevelésében a hiedelmek és a mágikus cselekedetek fontos szerepet játszottak. Ezek egyrészt a csecsemő viselkedésére vonatkoztak, másrészt ápolására, valamint szellemi és testi fejlődését igyekeztek előmozdítani. Azt tartották, nem alszik a gyerek, ha naplemente után öntik ki a fürdővizet, vagy ha a pelenkája kinn marad éjszakára; ha kiveszik a gyermeket a bölcsőből, mángorlósulykot tettek a helyére, hogy el ne vigyék az álmát. Ápolásával kapcsolatosan különféle tilalmak (→ tilalom) voltak a köröm levágásával kapcsolatban. Járását, beszédfejlődését, fogzását igyekeztek előmozdítani. Pl. ha nem járt időben, akkor péntek délben három alkalommal ajtó közé állva a lába között hintáztatta az anya szótlanul a gyermeket (Hódmezővásárhely), ha nem beszélt, koldustól kenyeret loptak (Hódmezővásárhely). Sovány gyerekre „húst főztek” (→ agos gyerek). – A csecsemőkori betegségek, ill. rendellenességek kétfélék: 1. vele született, 2. szerzett – ezt általában szemverés hatásának tartották. A vele született (pl. → üszöggyerek, agos gyerek, → váltott gyerek) rendellenességeket általában a terhesség alatt megszegett rendszabályoknak tulajdonították. A szerzett betegségek közül a szemgyulladás gyógyítására vagy megelőzésére való szerek voltak: anyatej, vizelet; ekcéma ellen frissen vágott meleg marhabőrbe bújtatták. Az ótvart nem szedték le, míg be nem nőtt a feje lágya, mert néma és szemfájós lesz. Szájpenész ellen szárazon tört köményt adtak. – Irod. Temesváry Rezső: Előítéletek, népszokások, és babonák a szülészet körében Magyarországon (Bp., 1899); Kiss Lajos: A szüléssel, kereszteléssel és felneveléssel járó szokások, babonás hiedelmek Hódmezővásárhelyről (Ethn., 1919); Luby Margit: Kisdedre vonatkozó babonák (Ethn., 1930); Kresz Mária: A kisbuba és anyja Nyárszón (Népr. Közl., 1960. 3–4. sz.).
Tátrai Zsuzsanna
