dajkarím
dajkarím: a kisdeddel játszadozó szülő, nagyszülő vagy nagyobb gyermek dallamos, vagy csak ritmikus → mondókával kísért, tréfálkozó, alkalomhoz kötött imitáló játéka. – 1. Az ismétlés ritmusán keresztül testrészeinek mozgatása adja meg a játszás élményét. Ide tartoznak a → hintáztatók (Hinta palinta…), → höcögtető (Hoc-hoc katona…), állni tanító (Áll a baba áll, mint a gyertyaszál), járni tanító (Jár a baba jár, mint a kismadár), pacsit adó (Ciróka, baróka, pipike, parula – parulónál belecsapnak a tenyerébe), → ujjkiolvasó (Ez elment vadászni…), → Csip-csip csóka-félék tapsikoló (Tapsi, tapsi mamának, kalácsot süt babának), szántás (Elmentem én szántani, szántani... a fekvő vagy álló kisgyermeket lábánál fogva megfordítják vagy eldöntik). – 2. Csiklandozók, → nevettetők. Itt a gyermek mosolyra keltése a cél. Arccal-játék (Ádám, Éva két szem szilva, két piros alma, Ábrahám! – ekkor a gyermek bekapja a mutatóujját), háton vivés (Túrót vegyenek, korpát vegyenek! – a háton elhelyezkedő portékát a többiek csipegetik, csiklandozzák), tenyeresdi (Keregica, gombica, erre fut a nyúlgoca... a gyermek tenyerébe köröket rajzolnak, majd megcsiklandozzák), cirógató (Ciróka, maróka, mit főztél?... míg a mondóka tart, a gyermek arcát cirógatják). – 3. A dajkarímekhez tartozik még az altató és a gyógyítgató mondóka. Ezeknél a gyermeknek passzív szerepe van, mindkettő a kisdedet megnyugtató, védő rigmus. – A gyermekek dajkarímek segítségével ismerkednek meg a társas együttjátszás élményével. A dajkarímek Európa-szerte gazdag változatokban fordulnak elő. Ismert és elterjedt az egész magyar nyelvterületen. A → gyermekfolklórt a múlt század utolsó éveitől kezdve folyamatosan gyűjtik, s így dajkarímből is viszonylag sok anyagunk van. (→ még: bölcsődal) – Irod. Kálmány Lajos: Szeged népe (I–III., Arad, 1881–82; Szeged, 1891); Kiss Áron: Magyar gyermekjáték-gyűjtemény (Bp., 1891); Gomme, A. B.: The Traditional Gomes of England, Scotland and Ireland (I–II., London, 1894–98); Böhme, F. M.: Deutsches Kinderlied und Kinderspiel (Leipzig, 1897); Gönczi Ferenc: Somogyi gyermek (Kaposvár, 1937); Gyermekjátékok (A Magyar Népzene Tára, I., Bp., 1951); Katona Imre–Simon Zoltán–Varga Imre: A rigmusköltészet (Bp., 1955).
Haider Edit–Szemerkényi Ágnes
