disznótori kántálás
disznótori kántálás: gyermekek tréfás → köszöntő, adománygyűjtő szokása (→ adománygyűjtés). Fiatal legények vagy férfiak és nők járnak a disznótoros ház ablaka alá tréfás és pajzán versekkel. Az Alföldön általában kántálásnak nevezik a disznótori → alakoskodást. A kántálók is lehetnek egyúttal alakoskodók. A nem alakoskodó disznótori kántálás pl. a Heves m.-i Maconkán így zajlott le: csoportba verődött gyermekek a disznótoros ház ablaka alatt a következő éneket kántálták:
Megdöglött-e az a disznó, akit megöltek,
Maradt-e a hurkájából, adjanak egyet.
Mer már holnap péntek lesz,
A maradék nem jó lesz.
Fülét, farkát a papoknak,
hurkáját a diákoknak, adjanak egyet!
Maradt-e a hurkájából, adjanak egyet.
Mer már holnap péntek lesz,
A maradék nem jó lesz.
Fülét, farkát a papoknak,
hurkáját a diákoknak, adjanak egyet!
Félegyházán a vacsora alatt egy csapat legény vagy gyermek rigmusmondó ritmusban az ablak alatt kántálni kezdett:
Eljöttünk mi kántálni, kántálni,
Nem kell minket bántani, bántani.
Mink is fogtuk a farkát,
Nekünk is egy darabkát.
Benéztünk az ablakon,
Málé van az asztalon,
Málé legyen gazdáé.
Rétes ide rongyos,
Kalács ide, dombos,
Hurka, kolbász, pecsenye, kántálók fizetése, vivát!
Nem kell minket bántani, bántani.
Mink is fogtuk a farkát,
Nekünk is egy darabkát.
Benéztünk az ablakon,
Málé van az asztalon,
Málé legyen gazdáé.
Rétes ide rongyos,
Kalács ide, dombos,
Hurka, kolbász, pecsenye, kántálók fizetése, vivát!
A gazda behívja őket, s akkor elmondják a disznó búcsúztatóját. A kántálók végül egy kis bort és egy kis csörmeléket kapnak és eltávoznak. – Irod. Tálasi István: A Kiskunság népi állattartása (Bp., 1936).
Tátrai Zsuzsanna
