egyedi műalkotás
egyedi műalkotás: a folklóresztétika alapkategóriája, a hivatásos művészetben „alkotás”-nak nevezett fogalom megfelelője. Voltaképpen a változatok alapját és előzményét képező mű, amely a folklór törvényszerűségeinek megfelelően hagyományozódik és e folyamat során természetesen variálódik. Benne dialektikus egységben van hagyomány és újítás, közösségi és egyéni jelleg, alkalomszerűség és a sajátos folklórbeli esztétikum törvényeihez igazodás. Éppen dialektikus jellege következtében a folklorisztika viszonylag későn fedezte fel, sokáig összetévesztették a változatokkal. Nem azonos a földrajz-történeti iskola (és ellenfelei) által kikövetkeztetett ősforma, normálforma egyediségével, mivel nem filológiai, hanem esztétikai kategória. – Irod. Thienemann Tivadar: Irodalomtörténeti alapfogalmak (Pécs, 1931); Ortutay Gyula: Variáns, invariáns, affinitás (MTA II. Oszt. Közl., 1959); Markiewicz, Henryk: Az irodalomtudomány fő kérdései (Bp., 1968); VoigtVilmos: A folklór alkotások elemzése (Bp., 1972).
Voigt Vilmos
