első legény
első legény: az egykor virágzó falusi legényszervezetek (→ legénycéhek, → legénybíró) vezetője volt. 2 vagy 4 ügyes, rátermett, erélyes, fegyelmet tartani tudó legény töltötte be ezt a tisztséget. Az első legényeket rendszerint 3 évre választották farsang idején. Legfontosabb feladatuk volt a → táncrendezés: intézték a mulatság engedélyezését, beszedték a belépődíjat, felfogadták a zenészeket, ügyeltek a mulatság rendjére, a szokások megtartására (pl. farsang utolsó napján éjfélkor ő vétette el a zenészek hegedűjét: ezzel jelképesen berekesztette a mulatságot), irányította a zenészeket, a rendetlenkedőket eltávolította a bálteremből stb. Egyes vidékeken (pl. Szigetköz) az első legények tartották számon, hogy mennyi bort fogyasztott a legénység a mulatság alatt. Az első legények előlegezték a pénzt a → tánchely (kocsma) feldíszítésére és a mulatság rendezésével kapcsolatos egyéb költségekre (Szigetköz). Ha a beszedett belépődíj alapján ezt nem tudták fedezni, őket terhelte a hiányzó összeg. Ha azonban a kiadások kifizetése után is maradt pénz, azt az első legények mulatták el. Az első legény elnevezést főleg a Dunántúl egyes vidékein (pl. Szigetköz, É-Dunántúl) használták, de a magyar nyelvterület más részein is ismeretes e megjelölés (pl. Kalotaszeg, Gyimes). (→ még: legényavatás) – Irod. Faragó József: A tánc a mezőségi Pusztakamaráson (Erdélyi Múz., 1946); P. Jámbor Márta: Legényélet és legényavató szokás Halásziban (Népr. Közl., 1957. 3–4. sz.); Kallós Zoltán–Martin György: A gyimesi csángók táncélete és táncai (Tánctud. Tanulm., 1969–70, Bp., 1970).
Morvay Judit–Pesovár Ferenc
