földismeret
földismeret: a talajnemek minőségére, termőképességére, általános tulajdonságaira vonatkozó paraszti tudás. Nemzedékek egymásnak hagyományozott termelési tapasztalatát tartalmazza, elsősorban az illető parasztbirtokos saját földjére, ill. az azt övező határrész, kisebb településeken az egész határ talajára vonatkozik: hová milyen növényféleségeket érdemes leginkább vetni és ültetni, milyen a talaj humusztartalma, nedvességtároló, vízáteresztő képessége, milyen erős trágyázást kíván, mennyi napfényt kap az illető terep stb. Általában megkülönböztetnek humuszban gazdag zsíros vagy kövér földet, ill. gyengén termő, nem trágyázott sovány földet. A jól trágyázott, trágyás (egykori legelőn a jószág állásának a helye) talaj televényföld, televényes föld vagy telekföld. A humuszréteg, amelyet az eke jár, élőföld, alatta vad- vagy szűzföld van. Megkülönböztetnek gabonatermesztésre alkalmatlan futóhomokot vagy poszhomokot, sziket és a kiszárított mocsarak helyén lápi földet vagy kotut, kotusföldet. A talajminőségekhez legtöbb helyen a határhasználat is alkalmazkodott. A kötött gazdálkodást folytató községek nyomáson kívül művelt kenderes, káposztás és veteményes kertjeiket általában az illető növények talajigényének megfelelően szakították ki a határból. A 17–19. sz.-ban a nagy határú Cegléd és Nagykőrös csak a településtől É-ra, ill. D-re eső fekete földeket művelte, a többi, jórészt futóhomok legelőnek maradt. Azokon a vidékeken, ahol a közeli folyók miatt a talajvízszint erősen ingadozott (Rétköz, Bodrogköz, Sárköz stb.), a termesztés szempontjából megkülönböztették az ajjat (alj, alacsonyabban fekvő rész) és a partot (magasabban fekvő rész). A domborzatilag erősen tagolt tájakon, különösen a szőlővidékeken a paraszti földismerethez tartozik a terület mikroklímájának, elsősorban a napsütés időtartamának és a beesési szögének ismerete. A térszín megnevezésére sokfajta jelölés szolgál: magas, partos, oldalas, mély, hátas stb. A parasztemberek ismerik a különböző terepfedezetek hatását (erdő vagy település közelsége), a határ széljárta részeit, villámcsapásos helyeit és a fagyzugokat is.
Kósa László
