farsangi köszöntő
farsangi köszöntő: többnyire gyermekek, egyes helyeken lányok adománygyűjtő, → köszöntő, jókívánságmondó felvonulása → farsangkor. Néhol csak legények és nős férfiak járnak farsang keddjén, néhol hétfőn vagy vasárnap házról házra farsangot köszönteni, többnyire hosszú nyárssal a kezükben, bekormozott arccal. Esetleg valamilyen hangszer kíséri az éneküket. Néhol bizonyos varázscselekmények kapcsolódnak a köszöntéshez: pl. Baranya m.-ben kukoricát szórnak a farsangolók lába alá, hogy sok csirkéjük keljen, mint ahogy a letaposott kukorica is kikel. Az ének végén a gazdasszony vagy a gazda esetleg így szól: „gyertek ide fiaim azzal a nyárssal. Rátűzöm a szalonnát, hogy szép megölőjeim legyenek!” Heves m.-ben lányok köszöntenek. Ha nem kapnak tojást a háziaktól, így fenyegetőznek: „Ne keljen meg a cipójuk!” A köszöntők szövege rendkívül összetett, állandó versszaka:
Hipp, hopp farsang,
itt ölték az átányt,
nem adják a máját,
csak a szalonnáját.
itt ölték az átányt,
nem adják a máját,
csak a szalonnáját.
Emellett a dunántúli változatokban a → regölés ismert kívánságversei: „Adjon az úristen ennek a gazdának...”, vagy más farsangi szokások kísérő szövegei, pl.: „Elmúlott a rövid farsang...” kezdetű vénlánycsúfoló (→ vénlánycsúfolás), vagy a → karácsonyi ünnepkörből ismert, továbbá Gergely-járás, → Balázs-járás ABC-s verseire emlékeztető szövegrészletek szerepelnek. Néhol nyársalás néven ismert a szokás. → Kardozás néven ismerjük Zobor vidéki helyi változatát. (→ még: sardó vasárnap, → talalajvasárnap) – Irod. Jeles napok (A Magyar Népzene Tára, II., Bp., 1953).
Tátrai Zsuzsanna
