fokhagyma (lat. Allium sativum)
fokhagyma (lat. Allium sativum): 1. fűszer- és zöldségnövény. Hazánkban jóval kisebb területen termesztik, mint a vöröshagymát. Termesztési technikája és termőtájai sokban egyeznek vele. Őshazája Közép- és Ny-Ázsia. Az ókorban jutott el a Földközi-tenger mellékén fekvő országokba. – 2. a magyar népi hitvilág közismert rontáselhárító → mágikus tárgya, gyakran egészsegvarázsló (→ egészségvarázslás) és gyógyító funkcióban is. Gerezdekre bontott vagy koszorúba fűzött termését használták fel. Alkalmazása végigkísérte az emberi élet minden nevezetes időpontját és időszakát: a ház alapzatába vagy a küszöb alá ásva az egész házat bajtól óvta; esküvőn a vőlegény zsebében hordta, a gyerekágyas lepedőjébe dugták, a → szemveréstől vagy kicseréléstől (→ váltott gyerek) féltett újszülött bölcsőjébe tették stb. A háziállatokat → rontástól óvták vele: pl. tehénelléskor az istállóajtó fölé dugták. A vetést a madarak pusztításától óvta. Az év jeles napjai közül leginkább a karácsonyi ünnepkörben volt jelentősége (ajtók, ablakok keresztezése fokhagymával → karácsonykor és → Luca napkor), továbbá → Szent György napján (istálló különböző helyeire vagy a tehén szarvába dugva). – A fokhagymát a neki tulajdonított gyógyító erő következtében a legkülönbözőbb betegségek (mellgyulladás, gyulladt tehéntőgy, giliszta, torokfájás, kígyócsípés, kolera stb.) gyógyszeréül vagy megelőző szeréül használták önmagában vagy más szerekkel együttesen. A → karácsonyi asztalra helyezett vagy a → karácsonyi vacsoráról eltett fokhagyma (ekkor általában mézbe mártogatva ették, gyakran a vacsora kezdő fogásaként) különösen hatékonynak számított. Hasonló képzetek és gyakorlat Európa-szerte, de főleg DK- és K-Európában elterjedt volt, ókori adatokig visszakövethetően: sokféle ókori orvosi alkalmazása mellett a rómaiak házi szellemek ártalmatlanná tételére is használták; a középkorban ismert volt többek között mint kígyó- és gilisztaűző szer. A Közel-Keleten a mai napig szemverés-megelőző ezer. – Irod. Szendrey Zsigmond: A növény-, állat- és ásványvilág a varázslatokban (Ethn., 1937).
Fokhagymavásár Baján (Bács-Kiskun m., 1959.)
Kósa László–Pócs Éva
