ház ülés
ház ülés: tulajdonképpen a latin „sessio” téves fordítása. Mária Terézia Urbariumának a magyar lakosságú falvak részére kiadott Urbarium blankettákon ugyan a sessiót lefordították a magyarra házhely szóval, de ezen nem a beltelket értették, amelyen a ház épült, hanem az egész jobbágytelket, és ebben az értelemben beszéltek „egész helyes vagy félhelyes” stb. jobbágyokról is. Ez azonban értelemzavarónak tűnt, ezért – vagy talán konzervativizmusból – maradtak a sessio szónál. A 19. sz. első éveiben, amikor a megyék jelentékeny része áttért közgyűlési jegyzőkönyveiben, hivatalos irataiban, más megyék számára készült átirataiban a magyar nyelvre, még magyar szövegben is szívesebben használták a sessio szót. Amint azonban a század húszas és harmincas éveiben meg akarták tisztítani a magyar hivatalos nyelvet a belé ragadt latin szakkifejezésektől (terminus technicus) is, a sessiót is szó szerint lefordították magyarra: ülésnek. Ez elterjedt, és néhány évtizedig párhuzamosan használták a „jobbágyhely”, majd a „jobbágytelek” kifejezéssel, a múlt század negyvenes éveiben azonban az utóbbi lett a győztes. (→ még: jobbágytelek, → belső telek) – Irod. Szekfü Gyula: Iratok a magyar államnyelv kérdésének történetéhez (Bp., 1926).
Degré Alajos
