kétbeltelkes rendszer
kétbeltelkes rendszer: a szálláskertes városokra és falvakra jellemző települési mód (→ szálláskertes település), amelynek az a lényege, hogy egy helységen belül egy-egy gazdának két beltelke van. Típusai a következők: 1. Az egyik telek a település középső részén ott található, ahol csak lakóházak álltak, a másik pedig a szálláskertek övezetében vagy csoportjában. A lakótelek kicsi volt és általában kerítetlen. Csak lakóház állt rajta, gazdasági rendeltetésű épületek nélkül. A → szálláskertnek, akókertnek nevezett második telek volt a gazdasági udvar. Itt teleltették az állatokat, itt nyomtatták a gabonát, itt tartották a gazdasági eszközöket. A két beltelek a munkamegosztás rendjének megfelelően tulajdonképpen térben is megosztotta a családokat. A férfiak a nap nagyobbik részében a szálláskertben tartózkodtak, sőt több helyen aludni is odajártak. A lakóház valójában csak a nők, gyerekek és öregek otthona volt. A kétbeltelkes rendszer különösen az alföldi településeket jellemezte, de változatai megtalálhatók voltak Mo. nagy területén. A 18. sz. végétől a 20. sz. közepéig terjedő időben legtöbb helyen megszűnt a kétbeltelkes rendszer. A szálláskert lakóhellyé alakult, a lakótelkekre viszont gazdasági épületek is kerültek. A kétféle övezetbe eső telkek nagyságának különbözősége azonban máig emlékeztet a régi formára. (→ még: belső telek) – Irod. Erdei Ferenc: Magyar város (Bp., 1939); Györffy István: Magyar falu–magyar ház (Bp., 1943); Hofer Tamás: A magyar kertes települések elterjedésének és típusainak kérdéséhez (Műveltség és Hagyomány, 1960); Tálasi István: Adatok és szempontok a szálláskertes települések kutatásához (Ethn., 1972). – 2. A → pajtáskert vagy csűröskert a szálláskerthez hasonlóan elkülönült. Helyzete lehet beltelken belüli vagy telken kívüli rész, ill. időszakos munkahely, a gabona és a takarmány tárolóhelye. – 3. Aklos kert: a beltelekből elkülönített külső rész, amelyen az állattartás építményei és a takarmánytárolás helye található.
Kétbeltelkes rendszer. A lakóépületekkel zsúfolt városmagot a kertek laza övezete veszi körül (1782, Hajdúböszörmény)
Bárth János
