katlan, üstház
katlan, üstház: 1. zárt tűzhely, amely vízmelegítő, lekvárfőző, zsírsütő vagy főző üstöt foglal magában. Vályogból, téglából falazzák, ritkábban sárból rakják. Az üst füstmentesen illeszkedő kerek szája alatti zárt tűztérnek lakatosmunkával készített, esetleg légjárat-szabályozóval ellátott ajtaja van. A tűztér elején a vasrostély alatt szintén vaslemez ajtóval vagy téglával sárdugóval ellátott hamulyuk van, amelyen keresztül a tűzhöz levegő jut be szabályozható mennyiségben, s amelybe a hamu, szikra lehull és összegyűlik. A katlannak füstcsatornája van. A primitívebb kivitelű példányok esetében a katlanok a konyha, nyárikonyha sarkába épülnek, s ilyenkor a sarokban hagynak füstelvezető nyílást. A jobb huzat kedvéért ezt falba mélyítve magasabbra is falazhatják, vagy vaslemez füstcsövekkel egészíthetik ki. A módosabb, gondosabb katlanépítésnél sípkéménybe, kaminkéménybe építik, kötik be a füstjáratot. – A katlan építése a 19. sz. második felében elmaradottabb vidékeink kivételével általánossá vált. Azokon a területeken is terjedőben volt, ahol szabad kéményeket használtak, a 20. sz. elejéig helyenként a harmincas évekig a polgári és értelmiségi háztartásokban is elmaradhatatlan építmény volt vidéken. Nemritkán a → takaréktűzhelyekkel együtt létesítették, egybe is építették őket. Vízmelegítéshez, lekvárfőzéshez rézüstöket használtak. Zsírsütéshez vaslemez, vasöntvény vagy zománcozott üstöt alkalmaztak. – 2. főzéshez, sütéshez, vízmelegítéshez használt tűzvédő, edénytartó építmény, amely sárból, nyerstéglából, vályogból, téglából készül. A legegyszerűbb formája U alakban rakott, 15–25 cm magas, tenyérnyi szélesen egy-másfél téglányi hosszú építmény, amelyet kemencék tetejére, tüzelőpadkára tapasztanak. Közepén 8–10 cm mély tűzgödör van. A főzőedényeket, fazekakat, újabban lábasokat úgy helyezik el rajta, hogy azok alját három ponton kitámassza a katlan felülete, ha kisebb edényt kell használni, vasrúd segítségével biztosítják az alátámasztást. A katlan a tüzet egyben három oldalról zárja, a lángokat tereli, hosszabb idejű tüzelés után az akkumulált hőt kisugározza a reá állított edényre. Tűzgödre hamujában a parázs hosszabb ideig felszítható állapotban marad. Hasonlóan egyszerű, szintén U alakú, de nagyobb méretű katlanokat raktak a füstös, ill. szabad kéményes konyhák oldalpadkáira. Ezek valamelyik sarokba kerültek, s a padka homlokoldalán falazott, rakott sár-, vályog-, téglafal az oldalfalak szögletét zárta le. Ezekbe olykor üstöket is elhelyezhettek, de előfordult, hogy tetejükre és nyitott előrészükre sárból a kemencék előtéihez, tévőihez, nyílászáróihoz hasonló fedőlapokat készítettek. Így a katlan kellő hőfokra való felhevítés után jól zárható volt, alkalmas lehetett hosszabb időtartamú sütések elvégzésére (pl. kenyérsütés). Különösen olyan időszakokban használták a katlant sütésre, ha a szokásostól eltérően kis létszámú fogyasztásról gondoskodtak. 8–9 kenyeres kemencék mellett egy-két személyre gazdaságosabb, célszerűbb volt a katlanokban sütni. A katlanok használata a belterjesebb állattakarmányozási módszerek térhódításával növekedett. A meleg vízzel készített darakeverékekhez a katlanokon forraltak vizet. A katlan használata az archaikusabb vidékeken, konzervatívabb rétegeknél, ahol a szabad kéményes vagy a füstöskonyha alkalmazásban maradt, az utóbbi évtizedekben is jellemző volt. Lényegében a felszabadulás utáni tömeges lakóházfelújítás, -építés időszakában, s különösen a szövetkezeti mezőgazdasági üzemek kialakulásával, a tradicionális életmód felszámolását követően indult meg kiszorulása.
Filep Antal
