lepedőszél, lepedővég, lepedőfiók
lepedőszél, lepedővég, lepedőfiók: a → díszlepedőnek többnyire egyik végéhez hozzátoldott díszítő sáv, általában hímzés, esetleg szőttes vagy rececsipke, amelynek szélét csipke vagy rojt szegi. A lepedőszél ritkábban betét formájában is kerülhetett a lepedő végébe. Hímzett lepedőszél esetén általában magára a lepedőre is hímeztek a lepedőszél felvarrása mentén, a lepedőszélen levő mintával összhangban egy keskenyebb sávot. A lepedőszélek alkalmazása a magyar parasztság körében igen elterjedt, az ettől való eltérés, a teljes díszítménynek magára a lepedőre való hímzése megőrzött régiesség lehet (így pl. Erdélyben). Hivatásos hímzők, takácsok kezén korán kialakulhatott a külön előállított lepedőszél (→ párnavég), a recemunka eleve csak így készülhetett. A 17. sz.-i úri leltárak szerint tartalékban is tároltak „lepedő végibe való varrás”-t. A magyar népi hímzések egyik legkorábbika is lepedőszél, 1677-ből, → szálvonásos munkával díszítve. – A mo.-i lepedőszél-hímzések egyik csoportja, köztük elsősorban → halottas lepedőre alkalmazott kakasos, poharas, kelyhes mintacsíkok felvidéki hímzőműhelyekből házaló kereskedelem (csipkárok, gyolcsosok) révén terjedtek már a 18. sz.-ban országszerte. Egyes vidékeken, így Somogyban, Tolnában, a Csallóközben helyben is hímezték ezeket a kedvelt mintákat. – Irod. Dajaszászyné Dietz Vilma: Mezőkövesdi hímzett lepedővégek (A miskolci Herman Ottó Múz. Közl., 1956); Fél Edit: Bevezetés a magyar népi hímzés ismeretébe (Bp., 1963); T. Knotik Márta: Dél-alföldi ágyruhák (A Móra Ferenc Múz. Évkve, 1969).
Lepedőszél fönt–lent subrikával keretezve (Bogács, Borsod-Abaúj-Zemplén m.)
Lepedőszél alján szalaggal és aranyrojttal szegve (Mezőkövesd, Borsod-Abaúj-Zemplén m.) Bp. Néprajzi Múzeum
K. Csilléry Klára
