meseelem
meseelem: a mesékben gyakran előforduló, rendszerint sajátos nevű tárgy, képzet, melyet minthogy a mesén kívül, hétköznapi életünkben nem szerepel, jellegzetes mesei rekvizitumnak tekintünk. Eredete szerint lehet művelődéstörténeti vagy mitikus-mágikus jellegű. A művelődéstörténeti jellegű meseelemek a közelebbi vagy távolabbi múltban még a → mesemondó és hallgatóságának tapasztalati világában is előfordultak: Pl. → hamuban sült pogácsa a Székelyföldön még a századforduló idején is úti eledelül szolgált; időszámításunk kezdetén, sőt még a középkorban is készült Indiában olyan selyem, amelyet egy gyűrűn át lehetett húzni; a finom selyemanyag minőségét úgy állapították meg, hogy egy gyűrűn áthúzták stb. A → mágikus tárgyak egy része is szerepet játszott még a közelmúlt hétköznapi paraszti tudatában, pl. a → vasfű, amelyről azt tartották, hogy minden zárat kinyit, vagy az élő-haló (élek-halok) fű, amelytől a vérző seb beheged stb. A mindentlátó tükör vagy a győzhetetlen kard, a varázsgyűrű, -síp, -vessző, láthatatlanná tevő köpeny, repülő szőnyeg, láda, mérföldlépő csizma stb. már a → népi hitvilág képzetkörén túl van, a keleti csodák birodalmába tartozik. Az → üveghegy, Óperenciás tenger (→ Óperenciás tengeren is túl, az), kacsalábon forgó vár valamikor valóságosnak vélt, ma már mesének tekintett földrajzi „ismeretek” maradványa. A népmese, szerkezeti és nyelvi kötöttségei következtében, alkalmas tőlünk térben és időben távol eső társadalmak használati tárgyainak, kulturális vagy kultikus képzeteinek legalább név szerint való megőrzésére. – Irod. Erdész Sándor: Ámi Lajos meséi (I., Bp., 1968); UMNGy, XIII.)
Kovács Ágnes
