napszámosmunka

Teljes szövegű keresés

napszámosmunka: a bérmunka egy fajtája, amelynél a munkában töltött napot (félnapot) veszik alapegységnek és ezt fizetik. Századok óta napkeltétől napnyugtáig számították a munkanapot, nyáron 10–14, télen 6–8, átlagosan 10 óra a napi munka; 1 óra ebédidővel, fél óra pihenővel de. és du.; ennek megfelelően a napszámbér is a kereslet–kínálat keretein belül évszakonként változott. A napszámosmunka többszöröződésének tekinthető a hét- és a hónapszám ( hónapos) és részben a summásmunka is, de ez a két utóbbi munkafajta jóval vegyesebb a tiszta időbéres nap- és hétszámnál. Az időbért illetően a mezőgazdaságban a napszámosmunka, az iparban pedig az órabéres munka volt elterjedve; mindkét termelési ágban olyankor alkalmazták, amikor a munka nem volt teljesítményben fizethető (pl. kapálás, permetezés stb.), vagy különleges okok késztették a feleket erre a bérformára. A munkások alacsony terményárak idején pl. minél több napszámosmunkára, drágaság esetén pedig teljesítménybérre törekedtek, a munkaadók éppen fordítva. A napszámosmunka a többinél, tehát a részesmunkánál, a szakmánymunkánál, sőt még az átaljás munkánál is kevésbé volt ösztönző; a munkaadó állandó és közvetlen felügyelete mellett folyt, aki arra törekedett, hogy az eltérő egyéni teljesítmények kiegyenlítődjenek és a munka szakszerűen folyjék. (Az időbér és teljesítménybér eltérő hatását azonos munkafajtán belül a kordérakóknál mérhetjük le legjobban: napszámosmunka esetén a kordésgazda nem győzte biztatni, szakmányban pedig fékezni embereit.) Munkaadó és munkavállaló érdekei legfeljebb minőségi munkafolyamatoknál (építkezési segédmunka stb.) kerülhettek egymáshoz közelebb. A közvetlen ellenőrzés miatt is, a bandamunkán kivételes volt a napszám; még ha nagyszámú munkást fogadtak is egyszerre (pl. kapálás, szőlőmunka, répaszedés stb.), egyénenként fizették őket és közvetlen felügyeletet gyakoroltak felettük. A napszámosok csoportjának lehetett hangadójuk, de nem volt bandagazdájuk, a munkaadó vagy a megbízottja tartózkodott állandóan velük. A napszámosok többnyire saját kosztjukon éltek és egyénileg kerestek. Élelmezés esetén 20–25%-kal kaptak kevesebb készpénzt. A nők kb. 60%-át, a serdülők és a gyermekek pedig csak 30%-át keresték a mindenkori teljes napszámnak. – A napszámosmunkák köre nagyon kiterjedt és rendkívül vegyes, a legtömegesebb a mezei napszámosmunka. A napszámos a legtipikusabb képviselője a nincstelen agrárproletárnak, elsősorban mezei munkás, de megtalálható mindenféle építő-, szállító-, rakodómunkás és egyéb alkalmi segéd- és kisegítő munkások közt is; igazi „célszörű szögény embör”, ahogyan Szegeden és Hódmezővásárhelyen nevezték. A napszámos tehát csak kevéssé szakosodott, inkább mindenféle vegyes alkalmi munkát végző bérmunkás volt, akinek alkalmaztatása rövid időszakokra szólt, épp ezért általában nem vándormunkás és nemcsak mezőgazdasági bérmunkát, hanem minden mást is végzett. Az állandó munkásként alkalmazott cseléddel, sőt summással szemben is az alkalmi munkások csoportjába tartozott, ő volt a legtöbbször munka nélkül, ennek megfelelően léte is a legbizonytalanabb lett. Mivel nem szakosodott, és bérét a teljesítmény fokozásával sem növelhette, mint pl. a kubikosok, a napszámos volt a legrosszabbul kereső munkás. Kiss Lajos az ún. nehezen élő munkások legjellemzőbb típusának tekinti, de ide sorolja a szintén alkalmi munkát végző részesmunkásokat is. A napszámos bizonytalan helyzetéből következett, hogy időszakonként és munkafajtánként nagy tömegekben volt található a részes- és a szakmányosok között is, sőt alig volt olyan mezőgazdasági vagy építkezési tömegmunka, amelyet időbérben, így pl. napszámban is ne lehetett volna fizetni. Érthető tehát, ha a napszámos fogalma összefoglaló jellegű, s elsősorban a nagy mezővárosok nincstelen agrárproletárjait jelentette, a három millió koldus elsősorban közülük került ki, ők töltötték meg legnagyobb számban az embervásárokat, foglalkoztatásuk nekik volt a legbizonytalanabb. (Optimális esetben sem dolgozhattak többet évi 200 munkanapnál!) Vidéken ők képezték a tőke munkanélküli derékhadát. – A sokféle, vegyes napszámosmunka nem tette lehetővé a szakosodást, nem volt különösebben határozott a nemek közötti munkamegosztás sem, a legtömegesebbeket nők-férfiak egyaránt végezték (kapálás, törés, burgonya- és répaszedés, szüret stb.), a legnehezebb, ill. a könnyű házkörüli munkákat végezte csak valamelyik nem, úgyszintén kor szerint is volt ilyesféle elkülönülés. – Mivel a napszámosokat egyénileg fogadták fel, és a munkát is közvetlen ellenőrzés mellett végezték, közösségi tudatuk nem volt olyan fejlett, mint a kubikosoké vagy a summásoké, kivéve a szervezett munkásokat. Nincs külön, vagy nagyon szegényes a napszámos folklór, míg pl. summásdalok bőven termettek. ( még: kertmunkás, kommenció, szőlőmunkás) – Irod. Milhoffer Sándor: A mezei munkásviszonyok hazánkban (Bp., 1898); Kiss Lajos: A szegény emberek élete (Bp., 1955); Katona Imre: Munkaszervezeti formák és ideiglenes életközösségek idénymunkákon a kapitalizmus korában (Agrártört. Szle, 1961).
Katona Imre

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages