parlagoló rendszer
parlagoló rendszer: 1. szabályozatlan (vad) talajváltó rendszer: a parlagoló rendszer kezdetleges formája, amelyet a művelt és pihentetett föld térben és időben rendszertelen váltogatása jellemez. Parlagoló rendszer mellett a határ valamely részét a → szabad foglalás jogán szántóművelés alá vették, s a talaj kimerüléséig egyfolytában, pihentetés és trágyázás nélkül művelték. Amikor kimerült, elhagyták, ill. legelőként, kaszálóként használták, és újabb földet törtek föl eke alá. – A parlagoló rendszer mint kizárólagos üzemrendszer csak nagy földbőség és ritka népesség mellett folytatható. A népesség szaporodásával a közösség szabályozása alá vonta a határbeli földek használati módját és ezzel előállt a szabályozott talajváltó rendszer. Ez természetesen nem jelentette a parlagoló rendszer teljes megszűnését, hiszen az még a nyomásos gazdálkodás mellett is előfordult századokon keresztül, csak a határ távolabbi részeire visszaszorulva. (→ még: földközösség, → zöldmezőváltó gazdaság) – 2. Szabályozott talajváltó rendszer: a parlagoló rendszer legfejlettebb formája, amelyben a művelt (szántó) és pihentetett föld a határ meghatározott részein rendszeres időközönként váltakozik. A talaj váltogatásának helyét és idejét a közösség minden falutag számára kötelezően megszabta (újraosztásos földközösség). Rendszerint a településhez közel fekvő határrészek kerültek felosztásra. Ezeket a részeket néhány évig részben szántónak, részben legelőnek, kaszálónak használták. A kimerült szántóföldet hagyták begyepesedni és bizonyos számú évig természetes füvelőként élték. Az addig legeltetett, trágyás földet (→ telek) pedig szántóművelés alá fogták. – A parlagoló rendszer továbblépést jelentett a szabályozatlan (vad) talajváltó rendszerhez képest, de még ez a művelési szisztéma is nagy földbőséget szükségelt. Viszont már könnyű volt az átváltás a nyomásos gazdaságra, amennyiben a művelési és pihentetési időt lerövidítették és a földeket évenként váltogatták gabonatermesztés és → ugarhagyás (legeltetés) között. – Irod. Belényesy Márta: A permanens egymezős földhasználat és a két–három nyomásos rendszer kialakulása Magyarországon a középkorban (Ethn., 1960); Wellmann Imre: Földművelési rendszerek Magyarországon a XVIII. században (Agrártört. Szle, 1961); Wellmann Imre: Határhasználat az Alföld északnyugati peremén a XVIII. század első felében (Agrártört. Szle, 1967).
Török Katalin
