pelikán
pelikán: egyházi előképet követő jelképes ábrázolás. A kicsinyeit saját vérével tápláló pelikán a 12. sz. óta a legkedveltebb Krisztus-szimbólumok egyike. A magyar ref. egyház is átvette és egyik leggyakrabban használt jelképévé tette; Mo.-on előfordul 17–18. sz.-i úrasztali terítőkön, templomi ónedényeken, mennyezeteken, de főleg szószékkoronák csúcsán (→ templomberendezés). Mintakönyvek nyomán juthatott a 18. sz.-tól többfelé szórványosan takácsszőttesekre, ill. népi szőttesekre és szálánvarrott hímzésekre. A pelikán-motívumot többszörösön ismételve, sormintaként alkalmazták, a párnavégeken két ellentett sorban hímezve. A pelikán-motívum egykori kedveltségét jelzi, hogy mézeskalács ütőfákra is rákerült. A hódmezővásárhelyi és tótkomlósi, 19. sz. második feléből való cserép → komaszilkék fedelére mintázott madár és fiai-csoport is pelikán-ábrázolásra vezethető vissza; az azonos rendeltetésű német edények némelyikén még pelikán szerepel. – Irod. R. Tombor Ilona: Magyarországi festett famennyezetek és rokonemlékek a XV–XIX. századból (Bp., 1968); Hofer Tamás: Festett táblák 1526–1825 (Székesfehérvár, 1969); Fél Edit–Hofer Tamás–K. Csilléry Klára: A magyar népművészet (Bp., 1969).
Párnavég részlete szövött pelikános mintával (Dél-Dunántúl, 19. sz.) Bp. Néprajzi Múzeum
Színes rece, lepedővég-részlet (Érsekvadkert, Nógrád m., 19. sz. második fele) Bp. Néprajzi Múzeum
Templomi karzat részlete, a jobb szélső kazettán pelikán-ábrázolással (Mezőcsát, Borsod-Abaúj-Zemplén m., 1745) Bp. Néprajzi Múzeum
K. Csilléry Klára
