petrencerúd, lancafa, rudasfa
petrencerúd, lancafa, rudasfa: hosszú, vékony rúd, amit párosával használnak a széna mezei összehordására. Hossza mintegy 300 cm, átmérője 4–6 cm, egyik vége gyakran kihegyezett. Nem a réten készítik alkalmilag, hanem több évig megőrzik a héjától gondosan megtisztított, szívós, könnyű petrencerudat. Főként süppedős, vizenyős rétekről hordták ki a szénát emberi erővel petrencerúddal szekérrel megközelíthető szárazutakra. A → bukó, → fiók, → mereglye, → petrence, → rudas néven ismert mezei szénarakást eleve akkorára méretezik, hogy két ember két rúddal elvihesse; azaz 70–80 kg-nál nem nehezebbre. Rendszerint fiatal férfiak és nők hordták a szénát petrencerúddal. Cséplés, nyomtatás alkalmával a szalmát is két rúdon vitték a kazalhoz. Törek és polyva hordásához egy vászonlepedőt feszítettek ki a két rúd közé. – A petrencerudat a kis mezei boglya nevével összhangban nevezik a magyar nyelvterület nyugati felében petrencehordó rúdnak, az Alföld nagyobb részén rudasfának, rudashordó rúdnak, a Felső-Tisza vidékén bukóhordó rúdnak, Erdélyben fiókhordó rúdnak. A Drávaszögben lancafa, a Körösök vidékén, az Érmelléken, a Bodrogközben villahegyhordó rúd, Szilágban villancs, Erdély egyes részein szénahordó rúd, ill. kalangyáló karó néven ismeretes. A széna kézben, két rúdon történő mezei szállítása tehát csaknem az egész nyelvterületen gyakorlat volt. Néhány kistájon, ahol a vizenyős rétek aránya kicsi (pl. Cserhát, Zempléni-hegység) petrencerudat nem, vagy csak elvétve használtak. – A szénahordó rúdpár használata ismeretes az erdélyi és moldvai románság több csoportjánál. Leírták, hogyan alkalmazzák a szlovák parasztok, a podóliai huculok és a beloruszok. Elterjedt a Velencei-síkságon és Tessinben; de Itália és a „rätoromán Svájc” többi részén ismeretlen. Elterjedtségét a terepadottságok, a természetes réttípusok tulajdonságai befolyásolják. – Irod. Scheuermeier, P.: Bauernwerk in Italien, der italienischen und rätoromanischen Schweiz (I–II., Erlenbach–Zürich, 1943); Paládi-Kovács Attila: A széna takarása a magyar parasztságnál (Népi Kultúra – Népi Társadalom, 1970).
Paládi-Kovács Attila
