puszta
puszta: földrajzi és néprajzi értelemben nagy kiterjedésű, állattenyésztéssel hasznosított terület. A történeti irodalomban a különböző okok miatt elnéptelenedett településeket jelöli. A legnagyobb mo.-i puszta a Hortobágy, ismertebbek a Túrkeve melletti Ecsegpuszta és a Kecskemét határát képező Bugac. A tágabb értelemben vett Hortobágy azonban sem geográfiai, sem történeti tekintetben nem egyetlen puszta, így csak a terület középső részét, a Debrecen tulajdonát képező részt hívják így, bár ez is több elkülönülő pusztára oszlik: Zám, Kónya, Elep, Ohat, Máta stb. Peremén más településekhez tartozó puszták vannak: pl. Angyalháza (Hajdúszoboszló), Kecskés-puszta (Tiszacsege), Pród, Daraksa, Vid (Hajdúböszörmény), Tedej, Varjas (Hajdúnánás) stb. Mindenütt megtaláljuk a pusztákat, ahol nagyarányú → pásztorkodás (→ még: külterjes állattenyésztés) alakult ki, pl. a Kiskunságban. Zsana, Balota, Kígyós (Kiskunhalas), Orgovány, Szank (Kunszentmiklós) stb. Mo.-on puszta-szóval kezdődő, tehát újratelepült község kb. 25 van, amely nevének második részében őrzi a szót (pl. Belegrádpuszta, Gyarmatpuszta, Tardpuszta). A szállás határ- vagy falunév is gyakran pusztát jelent. A pusztákon folytatott pásztorkodásnak a 18–19. sz.-ig egy szabadabb formája volt az ún. „pusztai szabadfoglalású rend”, majd ezt követően alakult ki az ún. külső legelős szisztéma (→ legelő), amikor a tavasztól tél elejéig állandóan kinn tartózkodó állatcsoportoknak (→ gulya, → ménes stb.) a település magisztrátusa által szabályozott legelője lett. A puszták kialakulása Mo.-on is – hasonlóképpen Európa más területeihez (Anglia, Németo., Franciao., Lengyelo. stb.) – a 13–14. sz.-ban kezdődött meg, s különböző intenzitással folytatódott egészen a 18. sz.-ig. Okai részben az elviselhetetlen adóterhek, a járványok, háborúk voltak, s részben a gazdasági rendszerben beállott változások; pl. Spanyolo.-ban és Angliában a nagyarányú juhtenyésztés elterjedése. – Irod. Madarassy László: Nomád pásztorkodás a kecskeméti pusztaságon (Bp., 1912); Ecsedi István: A Hortobágy-puszta és élete (Debrecen, 1914); Tálasi István: A Kiskunság népi állattartása (Bp., 1936); Nagy Czirok László: Pásztorélet a Kiskunságon (Bp., 1959); Szabó István: A falurendszer kialakulása Magyarországon X–XV. század (Bp., 1966); Szabadfalvi József: Az extenzív állattenyésztés Magyarországon (Műveltség és Hagyomány, XII., 1970).
Szabadfalvi József
