pusztabérlet
pusztabérlet: 1. magános személy vagy közösség ideiglenes birtokszerzésének az a módja, amelynél meghatározott árendaösszegért néhány évre vagy hosszabb időre használatba veszi valamely közösség vagy földesúr pusztáját (→ árendás), esetleg nagyobb kiterjedésű határrészét. Az árendás földek birtoklásának nagy jelentősége volt Mo.-on a feudalizmus időszakában, mivel a bérelt puszta művelése a kötetlenebb földhasználat és a kedvezőbb járadékszolgálati viszonyok következtében kifizetődőbb volt, mint a jobbágyföldeké. Sok helyen a belső határ kicsinysége vagy terméketlensége miatt kényszerült a lakosság pusztabérletek szerzésére. A pusztabérletnek különösen az alföldi városok, mint pl. Cegléd, Nagykőrös, Kecskemét, Debrecen stb. 14–19. sz.-i történetében volt igen nagy jelentősége. E települések bérelt pusztáin óriási állatállomány legelt, amely a magyar állatexport alapvető forrását jelentette. Másrészt e városok 14–17. sz.-i pusztabérletei elősegítették a nagyrészt árutermelő szabad földhasználat kifejlődését és az alföldi → tanyák ősének nevezhető mezei kertek rendszerének kialakulását. – Irod. Hornyik János: Kecskemét város története oklevéltárral (I–IV., Kecskemét, 1860–66); Majláth Jolán: Egy alföldi civisváros kialakulása (Bp., 1943); Makkai László: A mezővárosi földhasználat kialakulásának kérdései (Kelemen Emlékkv, Kolozsvár, 1957). – 2. A műveletlen földek paraszti használatbavételének és a → szórványtanyák alakításának egyik módja. Különösen Szeged régi határában volt jelentős. Az alföldi városok általában kiosztották polgáraiknak határukat a 18. sz.-ban. Szegeden azonban a történeti legelőfelosztások után még nagy mennyiségű, távol fekvő föld maradt a város birtokában. E területeket már nem parcellázták ki tulajdonjoggal, hanem a 19. sz. közepétől bérletekként adták ki vállalkozóknak. A bérletek általában 30 évre szóltak, a város szegényebb rétegeiből kikerülő bérlők azonban legtöbbször véglegesen letelepedtek pusztai birtokukon. Tanyájuk szórványtanya lett. Küzdelmes életük állandó témája Móra Ferenc és Tömörkény István írásainak. – Irod. Erdei Ferenc: Magyar tanyák (Bp., 1942); Barabás Jenő: A szórványtelepülések kialakulása Közép-Európában (Műveltség és Hagyomány, I–II., 1960).
Bárth János
