rózsa (lat. Rosa
rózsa (lat. Rosa): 1. termesztett kerti dísznövény. Változatos alakja és virágszíne, kellemes illata és sokféle felhasználhatósága miatt évezredek óta ismerik, már az emberiség legkorábbi írásos feljegyzései megemlékeznek róla. Az ókori Közel-Kelet birodalmai, az egyiptomiak, görögök és rómaiak egyaránt igen kedvelték. A kereszténység első századaiban pogány kultusza miatt termesztését tiltották. A rózsakultusz második nagy felvirágzása az arabok európai hódítása nyomán következett be. Sok ázsiai eredetű rózsafaj került Európába és a rózsa hamarosan a kolostorkertek kedvelt virága, gyógynövény, egyházi szimbólum, majd világi jelvény (heraldikai rózsa), legendák tárgya (pl. Árpád-házi Szent Erzsébet legendája) lett. Népszerűsége a középkor vége felé újra visszaesett, majd a reneszánsz virágszeretete ismét fölújította. A 18. sz.-ban a kínai rózsafajták európai megjelenése adott újabb nagy lendületet a rózsatermesztésnek. – Mo.-on a középkor óta jól ismert, a kolostorkertek és a várkertek nagy becsben tartott virága volt. Közkedveltségéhez hozzájárul az oszmán-török hódítás rózsakultusza (a rózsa az iszlám szent növénye), ennek emléke a budai Rózsadomb is. A rózsa évszázadok óta a szerelem szimbolikus virága. Nagy népszerűségét valószínűleg ennek is köszönhette. A magyar népköltészetben a leggyakoribb szerelmi jelkép, a szerelmes legény vagy leány kedvelt megszólítása. – Irod. Rapaics Raymund: A magyarság virágai (Bp., 1932); Márk Gergely: A rózsa (Bp., 1959). – 2. A rózsa a népművészeti → növényi ornamentika legáltalánosabb díszítőeleme, a parasztság a → mértanias díszítés kerek elemeit is rózsának értelmezi, sőt helyenként a négyzeteseket is. Formájára nézve a rózsa lehet felülnézetes virág, azaz rozetta vagy keresztmetszetes, kerekded virág, gyakran a → gránátalma sokféleképpen továbbalakított variánsait is rózsaként kezelik. A rózsa általában erősen stilizált motívum, természethűségre törekvő változatok lényegében csak a századfordulótól jutnak egyes területeken és műfajokban erősebben uralomra. Az egyes rózsamotívumokat az alkotók különféle jelzőkkel különböztetik meg, amelyek néha az eredetre is utalnak, mint a matyóknál a szűcsös rózsa, szűcsrózsa, szűrrózsa. – Irod. Cséhely Adolf: A rózsa a magyar ornamentikában (Művészi Ipar, 1890); Dajaszászyné Dietz Vilma: Mezőkövesdi hímzésminták (Bp., 1953); Soproni Olivér: Bizánci hatások a felsőtiszai kerámiában (Népr. Ért., 1959); Kresz Mária: Virág és népművészet (Bp., 1976).
Vésett rozetta kürt oldaláról (v. Zemplén m., 19. sz. második fele) Bp. Néprajzi Múzeum
Pruszlik részlete, polgári előkép nyomán kialakított rózsamotívummal (Sióagárd, Tolna m., 20. sz. közepe) Bp. Néprajzi Múzeum
Református templom mennyezetének részlete nagy rozettával (Szentgyörgyvölgy, Zala m., Festette Patkó András, 1829)
Szék támlája két faragott rozettával díszítve (Hövej, Győr-Sopron m., 1795) Bp. Néprajzi Múzeum
Templomi mennyezet táblája. Felülnézetes virág módjára alakított rozettával (Magyarókereke, v. Kolozs m., 1746) Bp. Néprajzi Múzeum
Kósa László–K. Csilléry Klára
