ravatalozás

Teljes szövegű keresés

ravatalozás: a temetésre előkészített, felöltöztetett halott közszemlére tétele a koporsó lezárásáig, ill. a temetésig (tehát általában három napra); egyúttal lehetőség a halott utolsó meglátogatására, a siratásra stb. Országszerte általános szokás szerint a halottat csak közvetlenül a temetés előtt vitték el a háztól, tehát a ravatalozás mindig a háznál történt, általában az első szobában. A koporsóban ravatalozás csak a 20. sz.-ban lett szórványos szokás; régen koporsó nélkül fektették a halottat ritkábban ágyra, gyakrabban székekre vagy bakokra helyezett deszkákra, ill. padra ( ravatal). – Gyakori szokás volt az egész nyelvterületen a kiterített halott alá egy dézsába vagy más edénybe vizet helyezni. Az ehhez fűződő leggyakoribb magyarázat: a halott fel ne fúvódjék. A vastárgy (leggyakrabban sarló vagy patkó, de sok helyen kés, fejsze, ásó, kapa) halott testére helyezése általánosan elterjedt volt. Ezt a régészeti leletek tanúsága szerint gyakran el is temették a halottal. A szokás Európa sok helyén ismert és valószínűleg igen régi gyökerű, de értelme nem világos, bár sokféle magyarázat fűződik hozzá. Legvalószínűbb, hogy elsősorban a halott „visszajárását” megakadályozó szerepe volt. – A halott jelenléte okozta rendkívüli állapot következtében a ravatalozás idejére a házra és lakóira többé-kevésbé kötelező rendszabályok voltak érvényben, amelyekben részint a halott tisztátalanságától való félelem, részint a halottat tisztelő magatartás nyilvánul meg. A nyelvterület keleti részén sok helyütt tilos volt a halottas házban tüzet gyújtani, főzni; többféle indokolással (elűzné a halott lelkét, felfúvódna a halott stb.). Országszerte általános hit volt, hogy a szobából minden ételféleséget ki kell vinni, nehogy megromoljék. Szintén általános volt a seprés vagy kifelé seprés, valamint a szemét kivitelének tilalma; a szemetet ez idő alatt a halott alá seperték ( takarítás). A halottas háztól nem kértek semmit kölcsön, továbbá óvakodtak ablakán benézni, mert mindkét esetben – általánosan elterjedt hit szerint – sárgaságot kapnának. ( még: halál, halotti szokások) – Irod. Róheim Géza: Magyar néphit és népszokások (Bp., 1925); K. Kovács László: A kolozsvári hóstátiak temetkezése (Kolozsvár, 1944).
Pócs Éva

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages