szőlőőrzés
szőlőőrzés: 1. a szőlőterület (tőkék, termés) és tartozékai (épületek, utak stb.) vagyoni biztonságának egész éven át tartó védelme. A szőlőbirtokosok önkormányzati érdekvédelmi intézményének (→ hegyközség), ill. a falu vagy város tanácsi közigazgatásának felügyelete alatt valósult meg a szőlőőrzés a helyi szokásjog számos elemével átszőve, amelyben az eltérő birtokviszonyoknak és munkaszervezeti formáknak volt elsődleges szerepük. – 2. Szűkebb értelemben időszaki → szőlőpásztorok termést oltalmazó munkája, amit a → hegymester felügyelete mellett látott el. Az általában aug.–nov. hónapokra felfogadott csősz a lopások és a szőlőhegyre tévedt háziállatok kártevése esetén a hegytörvények értelmében járt el, míg a madarak és rágcsálók ellen saját maga által készített riogató eszközökkel védte a szőlőt. A szőlőőrzésben mint társas szórakozásban, néhol lányok is részt vettek. A 19. sz. végétől miniszteri rendeletekkel szabályozták a szőlőőrzést. – Irod. Szendrey Ákos: A közigazgatás népi szervei (Népünk és Nyelvünk, 1929); Feyér Piroska: Szőlő- és borgazdaságunk történetének alapjai (Bp., 1970). – 3. Lányok → kalákája szőlőéréskor a Sárközben és a szlavóniai magyar falvakban. A → szüretet megelőző hetekben a leányok kivonulnak a szőlőbe, és kereplővel, hujjogatással távoltartják a madarakat az érésben levő szőlőtől. Különösen figyelemre méltó a sárközi szőlőőrzés, amely a párválasztásnak, az ifjúság közös szórakozásának egyik alkalma is. A mulatozás, dalolás és táncolás esete az ún. hálótanyán történik, ahol a leányok és legények a szőlőőrzés idejére némi szabadosságot megengedve együtt töltik az éjszakákat. – Irod. Csalogovits József: A sárközi hálótanya (Ethn., 1938); Szendrey Ákos: A népi társasmunkák és összejöveteleik (Ethn., 1938).
Ujváry Zoltán
