szemfedél, szemfedő
szemfedél, szemfedő: könnyű anyagból készített takaró, amellyel a koporsóban, esetleg már a ravatalon leterítik a halottat. Többnyire két szél mosatlan fehér gyolcsból, perkálból, batisztból varrják össze hosszában a középen, rendszerint keskeny csipkével szegik körül. Martoson két keskeny végére fekete selyem rátétet varrtak. Egyes dunamenti községekben (pl. Szeremlén) finom selyem-bíborból (száda) készült és sáfránnyal sárgították. Szakmáron és a többi Kalocsa-vidéki községben fehér kézi vagy géphímzéssel, lyuggalással díszítik körül és középen két sorban úgy, hogy a hímzés közé lazán kihúzogatva szalagokat fűzhessenek. A fiatalnak sárga, kék, rózsaszín selyemszalagot fűznek be, az olyan asszonynak, aki kisgyermeket hagy maga után, feketét. Mezőkövesden egy nagybeteg asszony feketével hímezte körül szerényen szemfedelét, s az egyik végére, amelyik a koporsóból alácsüng, négy fekete keresztet hímzett, így jelezve az itt hagyott négy árvát. Egyébként Mezőkövesden a „halállepedőt” (→ halottas lepedő) terítik a halottra oly módon, hogy hímzett vége alácsüngjön a koporsó fejénél. A vászonkultúrában kevéssé differenciált szegényes palóc vidéken még e századelőn a „veresvégű ruhának” nevezett abrosz szolgálhatott szemfedélül, nem egyszer úgy, hogy a két szélt ketté vették s egyik fele került az egyik, másik a másik házastársra. Tardról is tudunk példát arra, hogy abroszt vettek ketté férj és feleség szemfedeléül. A lápi embereknek nem jutott szemfedél. Az ilyeneknek bő gatyáját kétoldalt kihúzták a lefedett koporsóból s úgy vitték csónakon a temetkező helyre. A házi készítésű szemfedeleket kiszorítják a temetkezési vállalatok tüllszerű fodros, fehér vagy fekete szemfedelei. Ezeket felvágják, mielőtt a koporsót lefedik. R. k. vidékeken hosszában középütt végigvágják, hogy a halott zavartalanul kiléphessen a koporsóból, amikor a túlvilágon búcsúba indul. Ref.-oknál csupán az arc felett vágják fel keresztalakban a szemfedelet, s teszik szabaddá a halott arcát, hogy „láthassa Istent”.
Szemfedél. Eredetileg ünnepi gyermekágyas lepedő, „rétesleső”. Újabban ezeket szemfedőül használják (Szakmár, Bács-Kiskun m., 20. sz. eleje) Bp. Néprajzi Múzeum
Fél Edit
