szentek ünnepei
szentek ünnepei: azok a → naptári ünnepek, jeles napok, amelyeken a r. k. egyház valamely szent emlékét ünnepli. Az egyház szentjei mindnyájan kapnak a naptár valamelyik napján helyet, de nem mindegyik szent névnapja volt parancsolt ünnep. A szentek tiszteletét, a szentek ünnepeinek megülését az egyház főleg papjainak prédikációi révén szorgalmazta. A prédikációkban igen gyakran szerepeltek a szentek nevéhez fűződő csodás → legendák, amelyek a → népi hitvilágot is megtermékenyítették. Így kapcsolódott egyik-másik szent napjához valamely munka megkezdése vagy bevégzése, így vált pl. Szent Vendel az állatok, Szent Orbán a szőlők védőszentje, → Dömötör (Demeter) napja a pásztorok ünnepe. Egyes szentek ünnepeihez, mint pl. → Luca napja, Keresztelő Szent János napja (→ Szent Iván-nap) különböző hiedelmek, szokások kapcsolódtak. – A szentek tiszteletének gyökerei a középkorba nyúlnak vissza. Különösen jelentős az ún. magyar szentek: Szent István, Szent László, Szent Imre, Árpádházi Szent Erzsébet kultusza. Az 1493-ban tartott esztergomi zsinat többek között még parancsolt ünnepnek mondja Pál megtérése (jan. 25.), Mátyás apostol (febr. 24.), Gergely pápa (márc. 12.), Szent György vértanú (ápr. 24., → Szent György napja), Szent Márk evangélista (ápr. 25.), Fülöp és Jakab apostolok (máj. 1.), → Szent Mihály napja (szept. 29.), Szent Márton hitvalló (nov. 11., → Márton napja), Szent András apostol (nov. 30., → András napja), Szent Miklós püspök (dec. 6., → Mikulás) stb. napját. A későbbi zsinatok a szentek ünnepeinek nagy részét törölték a parancsolt ünnepek sorából, de a napjaikhoz fűződő hiedelmek (→ hiedelem), → szokások tovább éltek. – Irod. Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium. A Mária-ünnepek és jelesebb napok hazai és közép-európai hagyományvilágából (I–II., Bp., 1977).
Manga János
