szokásmagyarázó monda
szokásmagyarázó monda: valamely szokás eredetét vagy célját közlő elbeszélés. A magyarázat lehet valós, amikor a szokás létrejöttének valódi okát és körülményeit megőrizte az emlékezet, többnyire azonban fiktív eredetről számol be. Mo.-on a látványos, zajos és alakoskodó szokások egy részét a törökkel való harcokkal hozzák kapcsolatba: fiktív történeti → eredetmagyarázó mondája van a busójárásnak, a zalaegerszegi nagyszombati határkerülésnek, a hajdúszoboszlói szilveszteri szokásoknak, a sárközi szőlőőrzésnek, Sopronhorpácson a → pünkösdi királyságnak stb. Máskor vallásos jellegű a szokásmagyarázó monda. Az egyházi szertartások „mintája” megtalálható a Bibliában (pl. Virágvasárnap, Krisztus bevonulása Jeruzsálembe stb.), míg a népszokást magyarázó monda népköltés, a Biblia csak a keretet adja meg. (Pl. Krisztus keresztfája alá tette egy asszony a kosarát, amelyben tojások voltak. Míg ő szánakozva nézett Krisztusra, a lehulló vér pirosra festette a tojásokat. Ezért festenek piros tojást húsvétkor.) Más nagyheti-húsvéti szokásokhoz vagy az aprószentek-napi (→ aprószentek napja) → legényavatáshoz is fűződik szokásmagyarázó monda (vallásos szokásmagyarázó monda). A munkatilalmakat magyarázó szokásmagyarázó mondák egy része → ál-hiedelemmonda vagy → tabumonda, ilyen pl. a Luca napi szokásokat és tilalmakat magyarázó történetek nagy része. (→ még: fogadott ünnep) – Irod. von Sydow, C. W.: Popular Dite Tradition (Selected Papers on Folklore. Copenhagen, 1948); Dömötör Tekla: Zur Frage der sogenannten Kausalfiktionen (Laographia, Athen, 1965); Animistic Concepts and Supernatural Power in Hungarian Folk Narratives and Folk Customs (Journal of the Folklore Institute, 1967).
Dömötör Tekla–Nagy Ilona
