tácsi
tácsi: keskeny, hosszú vászonlepedő, amellyel az anya magához köti gyermekét, amikor a háztól távolabb, pl. a mezőre viszi. A csecsemőt haránt irányban, arccal maga felé fordítva helyezi keblére, majd a tácsival mindkettőjüket többször körülcsavarja, bepólyálja. Egyik vállán is átveti a tácsit, amelynek szélessége 60–70 cm, hossza 200–250 cm. Az 1–3 éves kisgyermeket kötik ilyen módon a hátukra (tácsilják) fel. Ünnepen díszesebb, finomabb tácsit használnak, amely összhangban áll az ünnepi viselettel. Két végén szőttes vagy hímzett díszítmények láthatók. – A tácsi a magyar nyelvterület északi részein ismeretes, ahol az asszonyok legfőbb szállító, cipekedő eszköze a vászonlepedő (→ batyu). Legtovább Abaúj és Zemplén területén maradt fenn, a zárt hegyi falvakban egészen napjainkig. Elnevezései közül említést érdemel a hajtka, a lepüdző, a póka, tácsi-póka és a tacska. Utóbbi a 19. sz. végén a gömöri-borsodi barkók körében volt ismeretes. A 20. sz. elején kiszorult, de négyszögletes lepedővel később is szállítottak kisgyermekeket hasonló módon. A tácsi napjainkig ismeretes a szlovákoknál végig az É-i Kárpátokban. Látható még a vándorló életmódot folytató cigányoknál. Hasonló ruhadarab igen elterjedt számos afrikai, D-ázsiai népnél is. A középkori Itáliában is megvolt. Egyaránt szerepel Giottónak az Assisi San Francesco altemplomában (1290-es évek vége) és Padovában a Cappella degli Scrovegniben (1304–1306 között) festett Menekülés Egyiptomba jelenetén. Különösen az utóbbin figyelhető meg jól a keskeny, keresztben futó szőttes csíkokkal díszített, nyakban megkötött kendő. – Hazánk egyes vidékein (Hont, Börzsöny-vidék) a hátikosár (baszatyi, szatyor) is szolgált a kisgyermek szállítására. A hátikosárban való gyermekvivésre a Képes Krónika (1360 k.) szolgáltat példát a hunok bejövetelét ábrázoló képén, itt egy férfi visz hátán kosárban két kisgyermeket. – Irod. Valló Albert: Tót jövevényszók (Magy. Nyelvőr, 1904); Bednárik, R.: Časopis Muzeálnej Slovenskej Spoločnosti (Martin, 1950); Gunda Béla: Néprajzi gyűjtőúton (Debrecen, 1956); Baran, L.: Transport in Czechoslovakia as an Ethnographical and Social Phenomenon (Land Transport in Europe, København, 1973).
Fiatalasszony, ünnepi „hosszúkeszkenyőbe” tekert gyermekével (Zsére, v. Nyitra m., 1958)
Paládi-Kovács Attila–K. Csilléry Klára
