törülközőtartó, kendőtartó, kendőruha-tartó, kendőfa
törülközőtartó, kendőtartó, kendőruha-tartó, kendőfa: → törülköző tartására szolgáló bútordarab. A mo.-i példányok egyszerűbb formája két, falra szerelt kar által tartott, rögzített vagy forgatható rúdból áll, amin a törülközőt átvetik. Általában azonban keskenyebb vagy kiterjedtebb hátlapja is van, melynek fölső szélétől kiindulva, gyakran keskeny polc nyúlik a rúd fölé. A törülközőtartó anyaga többnyire fa, ritkábban kovácsolt vas. – A törülközőtartó különféle formái a 15. sz.-i németalföldi polgári lakásokban jelentek meg. A parasztságnál a törülközőtartó csak szórványosan terjedt el, így É-Németo.-ban, ahol a 18–19. sz.-ban faragott és esztergált példányai készültek. – Mo.-on a legkorábbi parasztházbeli törülközőtartók a 19. sz. első feléből ismertek, a Dunántúlról és Erdélyből. A törülközőtartó legáltalánosabbá a Dunántúlon vált. Itt a déli és nyugati részeken egész egyszerű kialakítású, házilag készített példányai is vannak, a köznapi törülköző elhelyezésére, és előfordulnak → tálasfogasok és → tékák is törülközőtartóval kombinálva. A dísz-törülköző számára való korábbi törülközőtartó általában a népművészet helyi díszítőstílusának megfelelően festett asztalosmunka, barkácsoló készítette faragás, ill. kovácsmunka volt. Pásztorfaragású, domborműves, virágos és figurális díszű törülközőtartó a Dunántúlon elvétve a 20. sz.-ban is készült. A legtöbb vidéken azonban a törülközőtartó csak a 19. sz. második felében vagy még később kezdett terjedni, városi tömegtermék formájában, mely rendszerint esztergált készítésű. A helye az ajtó mögött szokott lenni, Göcsejben néhol közvetlenül a mestergerenda alá erősítették fel. – Irod. Malonyay Dezső: A magyar nép művészete (IV., Bp., 1912); Gönczi Ferenc: Göcsej s kapcsolatosan Hetés vidékének és népének összevontabb ismertetése (Kaposvár, 1914); Uebe, R.: Deutsche Bauernmöbel (Berlin, 1924); Knézy Judit: Somogyi pásztorművészet (Kaposvár, 1967).
K. Csilléry Klára
