törőszék
törőszék: a → kendertörés egyik eszköze. Vályúsan kiképzett mélyedés, amin keresztbe fektetik a maroknyi nyalábba összefogott kenderkórót, s egy ütőszerszámmal – leginkább → mosósulyokkal – rásújtva megtörik. A vályús mélyedést általában egy, karólábakra fektetett rövidebb gerendadarabon, keresztben vagy hosszában alakítják ki. A törőszéknek másodlagosan primitív formája pl. egy tőkére párhuzamosan felszegezett két lécdarab, itatóvályú, esetleg a szekértézsla. Neve törőszék, törővályú, kendertörő bak. – A törőszék csak magyar nyelvterületen fordul elő Európában. Általánosan használt a Kisalföldön északra fel egészen Nyitráig, valamint e vidéktől keletre Hont, Nógrád területén és Pest m. északi falvaiban. Szórványosan előfordul Veszprém, Heves, Borsod m.-ben, sőt Torockó vidékén is. A törőszékkel teljesen azonos formájú eszközt használtak a szibériai sztyepp-zóna nomád népei a bőrtörésre. Minden valószínűség szerint a magyarság kialakulásában műveltségileg és etnikailag oly jelentős szerepet játszó nomád török népcsoportok útján került kultúránkba. Bőrtörőből – az életformánkban bekövetkezett változással párhuzamosan – funkcióváltással lett kendertörővé. (→ még: tiló, → kenderdörzsölés, → szöszcsávázás)
Keresztvályús törőszék (Diósjenő, Nógrád m., 1930-as évek)
Hosszantvályús törőszék (Galgamácsa, Pest m., 1950-es évek)
Szolnoky Lajos
