tüzelőpadka, tűzpad
tüzelőpadka, tűzpad: konyhák, présházak, pincék esetlegesen ideiglenes hajlékok tűzhelyeinek emelvényszerű, földből, sárból, nyerstéglából, vályogból, téglából rakott építménye. Elhelyezésük szerint lehetnek fal melletti, szabadon álló tüzelőpadkák, oldalpadkák (az egyik oldalfal mellé épített, vagy a kéményalja valamennyi oldalfalát végig kísérő változatai fordulnak elő) vagy középpadkák (asztalpadka), amikor is a tüzelőpadkát a kéményalja közepén falazzák fel s három oldalról is szabadon áll. A tüzelőpadka szegélyén néha kis tapasztott peremet képeznek ki, hogy a parázs, égő fa, gally legurulását, széthullását megakadályozzák. Gyakran a tüzelőpadkán tűzgödröt alakítottak, hogy a parázs gyors elhamvadását megakadályozzák, s hogy a tűzgödör hamujában új tűz szításához is hosszabb időre eltehessenek parazsat, szikrát. A tüzelőpadkák felületén helyezték el gyakran az üstházakat, → katlanokat. A tüzelőpadkákon állították fel a vasháromlábakat, nyárstartókat. Az oldalpadkákra nyílott a szomszédos helyiségek külső fűtésű kályháinak, kemencéinek szája. A tüzelőpadka aljában gyakran üreget hagytak, amiben tüzelőanyagokat, tűzi szerszámokat vagy egyéb felszerelést tartottak. A gondosabb, igényesebb kivitelű tüzelőpadkák felfelé szélesedőek voltak, így kényelmesebben lehetett melléjük állni, mellettük dolgozni. Az sem volt ritka, hogy a sima, egyenes padkaoldalak alján a padlószinten 10–15 cm magas sávban kissé visszaugratták a falazást, hogy jobban a tüzelőpadka mellé léphessenek. A → középmagyar háztípus elterjedésterületén, ahol gyakoriak voltak a polgárosultabb körzetekben az asztalpadkák, középpadkák sokszor felül sík kőlappal fedett oltárokra emlékeztető, barokkosan profilált oldalfelülettel épültek. A tüzelőpadkák magassága az utóbbi 100–150 évben általában ülő magasságú vagy asztalnyi volt. Archaikusabb fejlődésű vidékeinken azonban a kemencék, kályhák tűzterének belső síkjával egyezően nem voltak régebben ritkák az egészen alacsony padkák sem (pl. az Ormánságban). Több vidékünkön megfigyelhető volt, hogy a 19. sz. végéig fokozatosan növekedett a tüzelőpadkák magassága. A tüzelőpadkák építésével megszűntek a nyílt tüzelős konyhák, a szabadkémények. Azokon a vidékeken, ahol a kamin vagy sípkémények alkalmazása általánossá vált, a tüzelőpadkák mind eltűntek a század elején vagy első évtizedeiben. Ahol a szabadkémények használatban maradtak, mint a Kisalföldön vagy az Alföld egyes tanyakörzeteiben, még napjainkban is előfordulnak utolsó példányai.
Tüzelőpadka (Bedegkér, Somogy m., 1970-es évek)
Tüzelőpadka (Pusztafalu, Borsod-Abaúj-Zemplén m., 1930-as évek)
Filep Antal
