takácsszőttesek

Teljes szövegű keresés

takácsszőttesek: a céhekbe tömörült takácsok munkái, szemben a paraszti családi munkaszervezetben, ill. falusi specialisták által készített parasztszőttesekkel. A szövés technikája szerint megkülönböztethetők a barhentszövők, a sávolyos és hímes takácsok munkái. A barhentszövő és bakacsinkészítő takácsok a 15. sz. elejétől követhetők Mo.-on, mint királyi kiváltságokkal védett városi mesterek, akik a német eredetű szóval barhentnek és az olasz eredetű szóval bakacsinnak nevezett, pamuttal mintázott vásznakat szőtték. Díszes szőtteseik halotti lepelnek is szolgáltak; a bakacsin szó később egyes vidékeken más anyagú koporsó-terítők és gyászfüggönyök megnevezésére is használatos volt. A 15. sz.-ban tiltották ugyan más takácsoknak a színes pamuttal való mintázást és a sávolysoros szövést, ennek ellenére maguk a barhentszövők hamarosan beolvadtak a többi takács közé és mintáik is leegyszerűsödve bekerültek a takácsmintakönyvekbe. A sávolyos takácsok főleg damasztot szőttek úri és polgári megrendelők számára. A hímes takácsok készítették a csíkokban piros, kék színnel mintázott vásznakat, a 18–19. sz.-tól egyre inkább a parasztok számára. Némely vidéken közvetlenül ezektől a takácsoktól tanulták meg a parasztasszonyok a mintás szövést. Más tájakon, különösen a Dunántúlon, a parasztok is takácsszőtteseket használtak ( dunántúli takácsszőttesek) egészen a gyári vásznak térhódításáig. Más vidékeken azonban a paraszti szövőgyakorlat nem lépett érintkezésbe a takácsszőttesekkel, azok mintakincse nem befolyásolta a parasztszőttesekét. A takácsszőtteseket takácsszövőszéken szőtték, mely szélesebb és bonyolultabb szerkezetű a parasztszövőszékeknél. A takácsszőttesek mustrái széles körben elterjedtek a legények vándorlása révén, akik a látott új mintákat takácsmintakönyvekbe rajzolták. – Irod. Divald Kornél: Sáros vármegye szövött emlékei (Bp., 1905); Malonyay Dezső: A magyar nép művészete (IV., Bp., 1912); K. Csilléry Klára: A magyar népművészet városi és mezővárosi gyökerei (Paraszti társadalom és műveltség a 18–20. században, Mezővárosok, Bp.–Szolnok, 1974); Bobrovszky Ida: Későközépkori és reneszánsz szövőművészet Magyarországon (Magyarországi reneszánsz és barokk, szerk. Galavits Géza, Bp., 1975).

Hosszú kendő részlete (Felföld, 15. sz. második fele) Bp. Néprajzi Múzeum

Hosszú kendő részlete (Felföld, 15–16. sz.) Bp. Néprajzi Múzeum

1. Dísztörülköző végének részlete (Tolna m., 18. sz.) Bp. Néprajzi Múzeum

2. Párna szőttes díszének részlete (Rimaszombat, v. Gömör m., 17–18. sz.) Bp. Néprajzi Múzeum

3. Lepedővég részlete, kék-piros himmel (Mezőkövesd, Borsod-Abaúj-Zemplén m.) Bp. Néprajzi Múzeum

Abrosz, kétféle madaras mintából egybeszerkesztett csíkdísze (Hódmezővásárhely, Csongrád m., 18. sz.)

Takácsszőttes
Lepedőszél részlete madaras-csillagos takácsszőttessel. A szőttes csík két oldalán hímzett virágtövek vannak (Mezőkövesd, Borsod-Abaúj-Zemplén m., 19. sz. közepe) Bp. Néprajzi Múzeum
Fél EditHofer Tamás

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages