tojás
tojás: A magyar → népi hitvilágban és a → népszokásban fontos szerepet tölt be; általában kimutathatóan termékenységvarázsló jelleggel (→ termékenységvarázslás), ill. az újjászületést, növekedést jelképező, megtestesítő tárgyként. E szerepben az átmeneti rítusok mindegyikében megjelenik, bár sokszor csak a szokás hagyományos, sztereotip részeként, és nem tudatos hiedelemháttérrel. Általánosan elterjedt szokás volt a csecsemő első fürdővizébe egyebek mellett tojást ütni, hogy a gyerek szép, egészséges legyen; továbbá az újszülöttet az első látogatás alkalmával tojással megajándékozni, amellyel előzőleg megsimítják arcát, hogy olyan szép legyen, mint a tojás. → Lakodalomban az új asszonyt a vőlegény házába való bevezetéskor tojásra léptették, vagy tojást tettek, gurítottak ülőhelye alá lakodalmi étkezéskor, hogy a könnyű szülést, ill. termékenységét biztosítsák. Termékenységvarázsló jellege révén nagy jelentősége volt a tojásnak a szerelemkeltő eszközök sorában (→ szerelmi varázslás). – Nálunk kevés nyoma van a tojásnak mint halotti ételnek, ill. a → halottkultusz tárgyának. Szórványos adataink vannak a sírokba tett tojásra, amely lehet egyúttal – részben egyházi hatásra – a feltámadás, újjászületés jelképe is. Az alamizsnaként adott tojásnak inkább lehet „halotti áldozat” szerepe (→ szegények etetése). – Szintén kevés adat képviseli nálunk a tojás Európa-szerte – főleg K-Európában – a közelmúltig elterjedt, agrárkultuszban való szerepét: szántóföld termékennyé tételét, ill. a vetés sikerének biztosítását földbe helyezett tojással. (Gyakoribb volt az állatok – főleg szarvasmarha – termékenységének, szaporaságának tojással való serkentése (pl. → Szent György napja). – Sárga színe révén elterjedt analógiás gyógyszere volt a sárgaságnak, de a → népi gyógyászat számos egyéb gyógymódjában is használatos. A tojás Európa-szerte, sőt világszerte a termékenység és újjászületés jelképe. Mint ilyen értékelhető a sok nép kozmogóniai hagyományában szereplő tojás, valamint a → húsvéti tojás is. Húsvéti szerepe összefügg az ókori Közel-Kelet valamikori tavaszi évkezdetével is. Egyházi szentelmény (→ szentelmények) volta, ill. a húsvéti tojást mint Krisztus feltámadásának jelképét számontartó vallásos magyarázatok megerősítették és fenntartották a tojással összefüggő ősi jelképrendszert, ill. annak tudatos alkalmazását. – Irod. Wlislockiné Dörfler Anna: Kakas, tyúk és tojás a magyar néphitben (Ethn., 1895); Liungmann, W.: Traditions-Wanderungen Euphrat-Rhein (FFC 129–31, Helsinki, 1941–15); Ujváry Zoltán: Az agrárkultusz kutatása a magyar és az európai folklórban (Műveltség és Hagyomány, 1969).
Pócs Éva
