tréfás dal
tréfás dal: mulattató költészetünk legnagyobb, legősibb és legnemzetközibb csoportja. Számbeli nagyságát növeli az is, hogy igen nehezen különíthető el a → csúfolóktól. A tréfás dalok első szerzői és előadói középkori hivatásos mulattatóink, hegedőseink voltak. Dalaik humoros, tréfás hatását nyelvi, hangzásbeli, grammatikai furcsaságokkal (→ makaronizmus), képtelen állítások halmozásával, kétértelműségekkel, a hallgatóságra vonatkozó aktualizált csúfolódással. ill. saját személyük kigúnyolásával érték el. Íme egy 18. sz. elején feljegyzett, folklorizálódott tréfás hegedősének kezdete:
Halljátok meg panaszimot, bizon nem kicsin van.
Mert hasamban nagy üresség jó lakás miatt van.
Úgy búsulok, hogy az tálban
De nem az én tarisznyámban.
Hever az sült kappan...
Mert hasamban nagy üresség jó lakás miatt van.
Úgy búsulok, hogy az tálban
De nem az én tarisznyámban.
Hever az sült kappan...
A tréfás dalok hangulati hatását, sikerét az énekes egyéni előadásmódja, ill. az előadás alkalma, körülményei fokozhatták. A tréfás dalok ötletei (szüzséi) országszerte ismertek, nagyjából azonosak a vágáns hagyományokból táplálkozó 16. sz.-i hegedősénekektől kezdve a 17. sz.-i kéziratos lakodalmi és mulattató énekeken és a 18–19. sz.-i diák- és ponyvaköltészeten át népdalainkig (→ vőfélyvers). A tréfás dalok sajátos, ma is új változatokat produkáló csoportja az ún. nótaegyveleg, amely a különböző dalkezdetek egybefűzésével jön létre (→ kontaminált dal):
Fel, fel vitézek! a – császárkörte.
– Nem, nem, nem megyünk mi oda.
– Virágzik a repce. ce, ce, ce,
– Barna piros kis menyecske
– Hány csillagból van a szemed.
– Juliskám, Mariskám?
– Ihaj, tyuhaj fölhajlott a szoknyája
Kiláccott a –
Pi-pi-piros
Háromszor is piros
– Piros bort az üvegbe...! stb.
– Nem, nem, nem megyünk mi oda.
– Virágzik a repce. ce, ce, ce,
– Barna piros kis menyecske
– Hány csillagból van a szemed.
– Juliskám, Mariskám?
– Ihaj, tyuhaj fölhajlott a szoknyája
Kiláccott a –
Pi-pi-piros
Háromszor is piros
– Piros bort az üvegbe...! stb.
Népköltészetünk tréfás dalai (bár nem alkalomhoz kötöttek) mindig nagyobb társaságban (lakodalom, keresztelő, fonó, disznótor, névnap stb. alkalmával) hangzanak el, gyakran kontaminálódnak a különböző mulató és mulattató daltípusokkal. Mivel csaknem minden műfajunknak megvan a maga tréfás, parodisztikus megfelelője, lírai népköltészetünkben a tréfás, erotikus szerelmi daltól, csúfolóktól a táncdalokon át a tréfás átkokig, köszöntőkig és bordalokig széles tartalmi-műfaji skálája van e mulattató dalcsoportnak. Íme egy tréfás „férjpanasz”:
Én vagyok a Gyuri, Feleségem Juli.
A kutyám meg Puli. A tehenem Kuli.
Gyuri a kocsmába, Juli a szobába.
Puli a kosárba. Kuli az istállóba
Megkölkezött Puli. Megborgyazott Kuli.
Megbabázott Juli. Örülhecc már Gyuri!
A kutyám meg Puli. A tehenem Kuli.
Gyuri a kocsmába, Juli a szobába.
Puli a kosárba. Kuli az istállóba
Megkölkezött Puli. Megborgyazott Kuli.
Megbabázott Juli. Örülhecc már Gyuri!
Irod. Abafi Lajos: Téfás népdalok (Arad, 1875); Eckhardt Sándor: A szendrői hegedősének (Irod. tört. Közl., 1954).
Küllős Imola
