tréfás verbuválás, mulatságos verbunkos
tréfás verbuválás, mulatságos verbunkos: az Alföld keleti részén és ÉK-Mo.-on a lakodalom bemutató jellegű, játékos dramatikus tánca (→ dramatikus táncok), amiben a → verbuválás és a katonaélet egyes mozzanatai elevenednek meg. A verbuváló káplár szerepét betöltő vőfély rigmusokkal toborozza a legényeket, egyes helyeken az étel felszolgálására. A toborzás közben gyarapodó létszámmal tér vissza a vőfély után járt körtánc. A felcsapást követi az „újoncok kiképzése”, melyet a → labirintus-tánc változatai jeleznek: így vagy a kígyózva haladó → söprűtánc, vagy a vendég-küldő táncokhoz hasonló próbatétel. Az elsőben söprűvel, a másodikban összecsavart kendővel tart „fegyelmet” a sor elején táncoló vőfély. A térdenállva elmondott tréfás eskü után → körverbunkot táncolnak a vőfély irányításával, amihez → csárdás kapcsolódik. Változatok: 1. a verbunk táncversennyé alakul, s akik legtovább bírják, azok a győztesek; – 2. a verbunk után földre vetődve „meghalnak” a résztvevők. – Irod. Végh József: Táj- és népkutatás a középiskolában (Bp., 1942); Kaposi Edit–Maácz László: Magyar népi táncok, táncos népszokások (Bp., 1958); Varga Gyula: Játékos dramatikus táncok Biharban (Tánctud. Tanulm., 1958).
Pesovár Ernő
