vérfertőzés (lat. incestus)
vérfertőzés (lat. incestus): egyenesági rokonok, testvérek szexuális kapcsolata. A házasságot, szexuális kapcsolatot az adott társadalom erkölcsi kategóriái szabályozzák. A legsúlyosabb tilalom a vérfertőzésre vonatkozik. A jogi és egyházjogi meghatározással nincs ellentétben a magyar nép-erkölcs felfogása, miszerint vérfertőzésnek elsősorban a szülők–gyermekek, testvérek, testvérek–féltestvérek kapcsolatát tekintik. A vérrokonok összeházasodása – attól függően, hogy a rokonságot hanyadíziglen tartották – általában tilos volt, ha nem is számított vérfertőzésnek. Mennél közelebbi volt a rokonság (pl. nagybácsi-unokahúg, első unokatestvérek), annál erősebb volt a közösség tiltakozása és elítélése. Ugyancsak elítélték a megözvegyült → komák, keresztgyermekek, együttnevelkedett mostohagyermekek házasságát. A társadalom szemében megbotránkoztató volt családban együttélő, rokonságban levő, nem vérrokonok szexuális kapcsolata is (pl. nevelőszülő–nevelt gyermek, vő–anyós, após–meny, komák nemi kapcsolata), ezeket súlyosabban elítélték, mint az egyéb házasságon kívüli szexuális kapcsolatokat, bár éppen a → nagycsalád esetében előfordult a családfő és a fiatalasszonyok, ritkábban anyós–vő szexuális kapcsolata. – A rokonok egymás közötti házasságának tilalma, az örökösödési rend megváltozásának és a születésszabályozás előtérbe kerülésének (→ egyke) hatására a múlt század végétől megszűnt. Vagyonosabb paraszti rétegeknél gyakori volt az első unokatestvérek összeházasodása, „hogy a vagyon egybe maradjon”. (→ még: házassági tilalmak) – Irod. Fél Edit: A nagycsalád és jogszokásai a komárommegyei Martoson (Érsekújvár, 1944).
Morvay Judit
