virágtő

Teljes szövegű keresés

virágtő: Egyéb szakirodalmi elnevezései: virágbokor, bokorvirág, bokordíszítmény, díszítőbokor, famotívum, életfa, a magyar népművészet leggyakoribb díszítőeleme. Többnyire részarányos elrendezésű, merev középtengelyre felépítve, leginkább 3 vagy 5 ággal. Előfordul S-alakú és középső szakaszán szétváló tengelyű változata is. Leggyakrabban tartóedényből vagy szív-alakból indul ki. – A virágtő eredetét korábban elhibázottan egyetlen népcsaládhoz, az indoeurópaiakhoz kötötték. Ezzel szemben a virágtő ősét a növénytermesztésen alapuló mezopotámiai bronzkori civilizáció teremtette meg, termékenység-szimbólumot ábrázolva vele. A legkorábbi változatok az i. e. 3. évezred első harmadában bukkannak fel, ezek eleinte naturális hűségre törekvők, de már korán kialakultak a stilizált-szimmetrikus, jelképszerű leegyszerűsítések. Közülük a későbbi továbbélés szempontjából legfontosabb alaptípusok: 1. felfelé fokozatosan keskenyedő koronájú fa (ciprus-motívum), 2. háromágú fa (a szakirodalomban néha: kandeláber-motívum), 3. ötágú fa, melynek 2 ága lefelé, 2 ága felfelé nyúlik. Európában mindezek többféle változatban, ill. többszöri hullámban jutottak el, előbb főként a római birodalom, majd Bizánc közvetítésével. Végül is a 2. és 3. típusnak szigorú szerkesztésű, már virágtővé alakított változatai a keresztes háborúkat követően kerültek át kontinensünkre, és részben még a gótikus, majd a reneszánsz ornamentikába beépülve terjedtek el. – A magyaroknál, akárcsak másutt is Európában, elsősorban nem a korai fa-stilizációk, hanem a gótikus-reneszánsz megfogalmazások öröklődtek tovább a népművészetben. Mo.-on legkorábban 14–15. sz.-i, úri-polgári megrendelésre készült gótikus ötvös-munkákon figyelhetők meg, más virágkompozíciókkal egyetemben (virágozás). Már a 15. sz. első felében fellépett az S-alakú tengelyalakítás és a szív-idomból való tőindítás is. A reneszánsz idején jött divatba a kétfülű vázába állított (olasz korsás minta) virágtő. A hódoltság idején terjed a virágtő a törökség révén is, így a 2. és 3. típus sajátos változatai mellett a ciprus-motívum is. A magyar parasztházakba a virágtőves díszítmény a városi ipar termékeivel, pl. cserépedényen, kályhacsempéken, hímzett bőrruhákon, asztalosmunkákon került be a 16–17. sz. folyamán. Paraszti faragásokon a 18. sz. második felében jelent meg, majd a 19. sz.-ban lett általános. – Noha a szakirodalom, a 20. sz. elején megfogalmazott téves társítás alapján gyakran „életfa” néven illeti a virágtővet, így a paraszti virágtő változatokat is, ilyen jelentéstartalmat az európai parasztságnál eddig nem mutattak ki. Az eredeti kultikus tartalom még az antik korban, az i. e. 1. évezredben elenyészett, s bár részben a virágtő újabb értelmezéseket is nyert, többségében már tisztán díszítőmotívumként alkalmazták. – Irod. Rapaics Raymund: A magyarság virágai (Bp., 1932); Palotay Gertrúd: Oszmán-török elemek a magyar hímzésben (Bp., 1940); Spiess, K.: Neue Marksteine (Wien, 1955); Fél Edit: Adalék az életfa magyarországi ábrázolásához (Index Ethnographicus, 1956); Balogh Jolán: A népművészet és a történeti stílusok (Népr. Ért., 1967); K. Csilléry Klára: A magyar népművészet városi és mezővárosi gyökerei (Paraszti társadalom és műveltség a 18–20. században. II. Szerk. Hofer Tamás–Kisbán Eszter– Kaposvári Gyula, Szolnok, 1974); Komoróczy Géza: Egy termékenység szimbólum Mezopotámiában. Jegyzetek az „életfa” kérdéséhez (Ethn., 1976).

Mángorló részlete, spanyolozás nyomaival (Őriszentpéter, Vas m., 19. sz. első fele) Körmend, Múzeum

Fűszertartó (Bessenyő puszta, v. Nyitra m., 1755) Bp. Néprajzi Múzeum

Pálinkás butella, virágtő ágain ülő madarakkal (Hódmezővásárhely, Csongrád m., 1836) Bp. Néprajzi Múzeum

Pálinkás butella, vázába állított virággal, rajta két madárral (Hódmezővásárhely, Csongrád m., 1834) Bp. Néprajzi Múzeum

Tányér, írókás dísszel, öblében virágtővel (Mórágy, Tolna m., 19. sz. második fele) Bp. Néprajzi Múzeum

Tányér, sötétbarna alapon írókázással (Tiszafüred, Szolnok m., 19. sz. második fele) Bp. Néprajzi Múzeum

Férfi melles részlete bőrrátéttel és színes gyapjúhímzéssel (Mezőkeszü, v. Kolozs m., 1926)

Fejkendő sarka, arannyal hímzett virágtővel és indás keretezéssel (Fejér m., 1811) Bp. Néprajzi Múzeum

A bútorok virágozásához hasonlóan komponált falikép. Középen vázában nagy virágcsokor, a sarokban kis csokrok. Vízfestmény, Piktor Borbély Mihály műve (Szalkszentmárton, Bács-Kiskun m., 19. sz. vége. Lelőhely: Harta, Bács-Kiskun m.) Bp. Néprajzi Múzeum

Ház áttört díszű oromfala 1936-ból (Magyarvista, v. Kolozs m.)

Templomi famennyezet két táblája, bal oldalt centrális elrendezű virágkompozícióval, jobboldalt vázába állított csokorral (Mezőcsát, Borsod-Abaúj-Zemplén m., 1746., komáromi asztalosmeseterek műve) Bp. Néprajzi Múzeum

Virágtő
1. Miska „pintes”, madaras virágtővel. Horváth Márton műve 1847-ből (Mezőkövesd, Borsod-Abaúj-Zemplén m.) Bp. Néprajzi Múzeum

2. Tányér (Mórágy, Tolna m., 19. sz. első fele) Bp. Néprajzi Múzeum

3. Tányér (Nagyalföld, 18. sz.) Bp. Néprajzi Múzeum

Zilahi kerámia
4. Tál írókás díszítéssel (Zilah, v. Szilágy m., 19. sz. második fele) Bp. Néprajzi Múzeum

5. Tányér írókás díszítéssel (Zilah, v. Szilágy m., 19. sz. második fele) Bp. Néprajzi Múzeum
K. Csilléry Klára

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages