zöld ág
zöld ág: a magyar népszokásban mint a természet megújulásának jelképe kapott nagy szerepet. Termékenységvarázsló (→ termékenységvarázslás) és rontáselhárító (→ rontás elhárítása) szerepe volt az emberi élet egyes szakaszaiban, naptári ünnepek alkalmával, jelesnapi és gazdasági szokásokban, valamint a néphit → mágikus eljárásaiban. Felhasználásának módjai: kisebb ágakkal kerítés, kapu, ablak, templom stb. feldíszítése; zöld ág beletűzése a termőföldbe, trágyába; egy időre adott helyen felállított zöld ág (pl. → májusfa); feldíszített zöld ág, amelyet hordoznak is, de adott helyre viszik (→ életfa); zöld ággal való énekes, táncos felvonulás (→ zöldághordás); zöld ággal való házról házra járás és zöld ágadás valamilyen célzattal (→ villőzés, → aprószentek-hordás). A zöldágazás célja különböző: az ajtóra, ablakokra helyezett zöld ág általában gonosz, boszorkányűző; a földbe, trágyába helyezett zöld ág a rovarok, kártevők elhárítására szolgál; májusfa, hajnalfa stb. termékenységvarázsló, gonoszűző. Készítése és lebontása egyszersmind szórakozási alkalom is; az életfa célja ugyancsak termékenységvarázslás az új pár számára. A zöldághordás, villőzés télkiűző, nyárhívogató felvonulás. A pásztorok vesszőhordásának, valamint a villőzésnek a célja a termékenység átvitele az emberre vagy jószágra. A zöld ág készítéséhez a helynek és célnak megfelelőt használják. A zöld ág leggyakrabban → nyírfagally. Hasonló szerepe lehetett bizonyos egyházi → szentelményeknek is. A → virágvasárnapi → barkaszentelés ceremóniája és a tavaszi zöldághordás, nyárhívogatás kölcsönhatást gyakorolhatott egymásra. A fentivel azonos jellegű az → úrnapi zöld ág-díszítmények felhasználása. A zöld ággal való díszítés, gonoszelhárítás fő napjai: → Szent György napja, → húsvét, → pünkösd. A zöld ág trágyába, termőföldbe tűzésének időpontjai: → József napja, → úrnapja stb. zöld ággal díszítik a → lakodalmas házat, is, valamint építkezés alkalmával az új házat. (→ még: fák) – Irod. Szendrey Zsigmond: A tavaszelő ünnepkörének szokásai és hiedelmei (Ethn., 1941); Szendrey Zsigmond: A tavasz, nyár és ősz ünnepkörének szokásai és hiedelmei (Ethn., 1942); Dömötör Tekla: Naptári ünnepek – népi színjátszás (Bp., 1964).
Tátrai Zsuzsanna
